A’ K***ség titkait homály
‘S ált-hathatatlan köd borítja-bé;
Ha bár a’ ködből tűz tsillámlik is.
Lidértz tűz! melly a’ merész Kémlelőt
Posványra tsalja tsillogásival. —
Nem kandikáltam én ezek között,
Hogy, résre jutván, lássam a’ sarus
i Hierophanta mint ád kéz-fogást,
‘S bodros Xylonnyát mint övedzi-fel; —
‘S azt, a’ mit a’ vak bíbozásnak hív: —
De kandikáltam még is; bátor a’
Dágványba süllyedtt számos Kémlelők’
Sírása ‘s a’ nagy mastyx-pattogás
Egyéb tanátsot adhatott vala.
Mentem; — s ím eggykor a’ Thesmophores
Rám bukkan, meg-kap, ‘s görtsös ostorát
Nekem vonítván, így szóll: Esztelen!
Nem hallod é a’ Süllyedők’ szavát?
Nem é a’ szörnyű ostor-pattogást?
Kígyók fajzatja, szóllj, itt mit keressz !

Ezen darabom félben szakadt: nem is fogom folytatni, mert nagyon neki indultam a’ világos
szóllásnak.