Kalendárium rovatunk a fontos évfordulókat gyűjti össze egy csokorba, s hívja fel a figyelmet minden olyan a múltban történt dátumra, eseményre, amely a Szabadkőművesség történelme szempontjából fontosnak tűnik. Fontos megjegyezni, hogy a felsorolás nem teljes.
NOVEMBER HÓNAPBAN SZÜLETTEK
Nagy Imre (1849/11/01-1893/09/05):
Színész, rendező, színiakadémiai tanár. Keresztapját, Kossuth Lajost tartotta példaképének. 1870-ben a Nemzeti Színházhoz került, melynek haláláig tagja maradt. Az utolsó hősszerelmesként tartották számon. A Corvin Mátyás páholy tagja volt.
Tapolczai Dezső (1866/11/01-1925/04/22):
Színész, színházigazgató, játszott a Vígszínházban, majd a Népoperában. 1917-21-ig a Városi Színház helyettes igazgatója. 1923-tól haláláig a Fővárosi Operettszínház igazgatója. A Vígszínház vezető színészeként minden műfajban játszott. 1921-ben jelmezkölcsönzőt nyitott. Almássy Endrével. Az Országos Színészegyesület nyugdíjintézetének megszervezésében is érdemeket szerzett.1899-ben vették fel a Demokrácia páholyba.
Réthy Mór (1846/11/03-1925/10/16):
Matematikus, 1874-ben a kolozsvári egyetemen az elmélet fizika és a matematika tanára. 1886-ban a József-műegyetemen a matematika, 1891-ben pedig az analitikai mechanika tanára lett. A Tudományos Akadémiának levelező, majd rendes tagja lett. Az Erzsébet páholy alapító tagja.
Feleky Géza (1890/11/04-1936):
Író, a Világ című napilap főszerkesztője volt. 1926-ban a Magyarországi Újságírók Egyesületének alelnöke, a Székesfőváros Törvényhatósági Bizottságának tagja, a Magyar Hírlap főmunkatársa volt.
Gál Gyula (1866/11/05-1945/02/26):
Színész, Dóczy Lajos vitte el vándorszínésznek. 1887-től 7 évig volt tagja Ditrói Mór kolozsvári társulatának. 1901-ben a Nemzeti Színház tagja, 1923-tól örökös tagja. Széles skálájú jellemszínész, a lelkiismeretes színpadi részletrajz mestere volt. 1906-ban vették fel a Reform páholyba.
Gellért Lajos (1885/11/05-1963/01/28):
Színész, író. A Nemzeti, a Petőfi, a Jókay Színházak tagja volt. Erősen intellektuális játékával, a figurák aprólékos lélektani ábrázolásával új színt hozott a magyar színjátszásba Varga Jenő (1879/11/06-1964/10/08): Szocialista író, kommunista politikus. A Népszava munkatárs volt 1907-től. a Károlyi kormány a budapesti egyetemre nevezte ki tanárnak. A tanácskormány alatt pénzügyi, majd termelési népbiztos lett. Ő szocializálta a pénzintézeteket.
Bernáth Aurél (1895/11/13-):
A magyar festészet egyik jelentős alakja, Kossuth- és Munkácsi-díjas kiváló művész, művészeti író, főiskolai tanár.
Ignotus (Veigelsberg Hugó) (1869/11/12-1949/08/03):
Író, szerkesztő, kritikus. 1891-ben A Hét, 1902-ben a Magyar Hírlap főmunkatársa. 1911-ben a Magyar Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának tagja.
Wekerle Sándor (1848/11/14-1921/08/26):
Államférfi, 1886-ban Tisza Kálmán pénzügyminisztere, 1894-ben miniszterelnök. A legkiválóbb magyar államférfiak egyike volt, áthatva az ideális liberalizmus elveitől; a magyar államnak a válságos időkben jelentős szolgálatokat tett, különösen nagy pénzügyi tudása elismertté tette világszerte.
Somló Sándor (1859/11/19-1916/09/02):
Színész, rendező, művezető, színműíró, a Nemzeti Színház igazgatója, a Petőfi és a Kisfaludy Társaság tagja.
gróf Teleki Sámuel (1739/11/17-1822/08/07):
Erdélyi kancellár, ő állította fel a kb. 35.000 kötetből álló marosvásárhelyi Teleki-könyvtárat.
Nádasdy Kálmán (1904/11/25-1980/04/17):
Rendező, színházigazgató, színészpedagógus, műfordító
Orbán Dezső (1884/11/26-):
Ausztráliában élő festő, az egykori Nyolcak tagja. 1939 óta Ausztráliában él, ahol művészpedagógiai munkásságot is folytatott. 1912-ben vették fel a Neuschlosz, a régi hívek páholyba.
Kiss József (1843/11/30-1921/12/31):
Költő, lírikus, a Hét szerkesztője. A Könyves Kálmán páholy tagja volt.
Márffy Ödön (1878/11/30-1959/12/03):
Festő, grafikus. a XX. századi modern magyar festészet egyik úttörő mestere.
Joannovics György (1821/11/24-1909/01/10):
Író, vallás- és közoktatásügyi államtitkár. Az 1847-48-iki pozsonyi országgyűlésen követ volt. Részvett a szabadságharcban. Világos után Törökországba menekült, de 1849-ben megadja magát. Ekkor elítélték és 5 évig volt Bécsújhelyen elzárva. Az alkotmányos korszak bekövetkezte után a lugosi kerület képviselővé választotta. Báró Eötvös József kultuszminiszter államtitkárrá nevezte ki. Mint tudós és író a magyar nyelvészet terén szerzett érdemeket. Az akadémia 1876-ban levelező, 1883-ban tiszteletbeli taggá választotta. A szabadköművesi szövetségbe 1867 január 30-án vették fel. 1869-ben részt vett a Corvin Mátyás páholy alapításában (itt Türr István főmester mellett helyettes főmester lett). 1871-ben a szükség úgy kivánta, hogy a Corvin Mátyás páholy által a németajkú testvérek számára alapított Humboldt nevű páholyba menjen át és ennek a páholynak nyomban főmestere lett.
A Nagyoriens megalapításában élénk részt vett és 1872-ben nagymester lett s az volt a Nagyoriens fennállásáig, egész 1886-ig, a két Nagypáholy egyesüléséig.
Elnöke volt magasfokú műhelyeknek is ezek megalakításától kezdve, majd a születendő 33-as Nagytanács elnöke
és így a magasfokú intézmény legfőbb intézője volt.
Odry Lehel (1837/11/30-1920/02/20):
Énekes (bariton), operarendező, Ódry Árpád apja, Erkel Ferenc neki írta a Brankovics György c. operája címszerepét, a legnagyobb magyar énekesek között tartjuk számon.
NOVEMBER HÓNAPBAN ÖRÖK KELETBE TÁVOZTAK
Feld Zsigmond (1849/04/09-1939/11/02):
Színész, színházigazgató. Népszerű alakja volt a városligetnek, mert “Tata” beengedte a fizetésképtelen nézőket is. 1884-ben vették fel az Eötvös páholyba.
Horn Ede (1825/09/25-1875/11/02):
Nemzetgazdasági író és politikus. Rabbinak készült, majd a szabadságharc alatt tábori lelkész lesz. Emiatt aztán külföldre kellett menekülnie. 1869-ben hazajött és Tisza Kálmán vezette ellenzékhez csatlakozott. Már a következő évben képviselővé választották Pozsonyban. 1875-ben kereskedelemügyi államtitkár lett. Rendkívül széleskörű irodalmi működése is.
Kosztolányi Dezső (1885/03/29-1936/11/03):
Író, műfordító, színikritikus. Az impresszionista színikritika legjelentősebb magyar képviselője. A Világ páholy alapítótagja.
Venetianer Lajos (1867/05/19-1922/11/05):
A magyar zsidó tudományos irodalom egyik kiváló művelője. Újpesten volt főrabbi.
Endrődy Sándor (1850/01/16-1920/11/07):
Költő. 1892-ben vették fel a Demokrácia páholyba.
gróf. Esterházy Ferenc (1715/09/19-1785/11/07):
Főkancellár, mint előkelő és gazdag ifjú főúr nagy szerepet játszott a bécsi társaságban, ahol Quinquin név alatt ismerték. Különös kegyben állott Mária Teréziánál és férjénél Ferenc császárnál. Az ő kormányzása alatt hajtották végre Magyarországon a az úrbér szabályozását és a nagy tanügyi reformokat.
Hajós Alfréd (1878/02/01-1955/11/12):
Építész, olimpiai úszóbajnok. 1908-ban vették fel a Progressió páholyba.
Polgár Tibor (1907/03/11-1993/11/10):
Zeneszerző, karmester, a Nemzet Színház karmestereként is működött. 1961-től külföldön élt.
gróf Bánffy György (1844/06/12-1929/11/16):
Főajtónállómester. 1875-ig a képviselőház tagja volt. 1875-től fogva a főrendiház tagja, melynek jegyzője volt (1884-96). Elnöke volt a kolozsvári Vöröskereszt-egyesületnek, az erdélyi evangélikus református egyház főgondnoka, 1867-ben aranysarkanytyús vitéz, 1892-ben kamarás volt.
Janovics Jenő (1872/12/08-1945/11/16):
Színész, rendező, színházigazgató, színháztörténeti szakíró. 1896-ban szerződött a Kolozsvári Nemzeti Színházhoz. A trianoni békeszerződés megkötését, Erdély Romániához csatolását követően felbecsülhetetlen érdemeket szerzett a magyar színjátszás ügyének bátor vállalásával és az új intézményi keretek kiépítésével. 1901-ban vették fel az Unio páholyba.
Szerdahelyi Kálmán (1829/02/16-1872/11/14):
Színész, apja Szerdahelyi József akarata ellenére leszerződött Feleki Miklós- Havi Miklós társulatához. 1844-től apa és fia már együtt járták a vidéki városokat. 1854-től haláláig a Nemzeti Színházban játszott. Bár nem volt nagy hangterjedelme, muzikalitása és könnyedsége mégis az J. Offenbach operettek kiváló tolmácsolójává avatta.
Kunfy Zsigmond (1879/04/28-1929/11/18):
Újságíró, szociáldemokrata vezér. Kolozsváron kezdte újságírói pályáját, Temesváron 4 évig reáliskolai tanár volt. Amikor a szociáldemokrata mozgalomban kezdett résztvenni, lemondott tanári állásáról. A Népszava helyettes szerkesztője és a Szociáldemokrata Párt vezetőségének tagja lett.
Pikler Gyula (1864/05/21-1937/11/28):
Polgári radikális jogfilozófus, szociológus, pszichológus. A budapesti Társadalomtudományi Társaság egyik alapítója és elnöke.
Simonyi Zsigmond (1853/01/01-1919/11/23):
Kiváló nyelvész. 1890-ben vették fel a Demokrácia páholyba.
0 hozzászólás