A Szabadkőművesség a szimbólumok és az allegóriák által tanít, ezért a vizuális megjelenítés mindig is fontos volt számára.
Már az Operatív Kőművesség is a vizuális nyelvet használta szimbolikájának ábrázolására – ezt bizonyítja a Gótikus katedrálisok építészeti megoldása, ahol az építmény maga közvetíti a Szent Test felépítését, mikrokozmikusan ábrázolva a makrokozmoszt: az Isten–Templom–Ember misztikus analógiájára utalva. Emellett az ornamensek és szobrok mitologikus vonatkozásai a Királyi Művészetet tanítják, amit a szimbolika kulcsait ismerő Beavatottak értelmezni tudtak. A Kőműves páholymunkán használt vizuális szimbolikáról nem maradtak fenn tárgyi bizonyítékaink, lévén hogy ezeket minden munka elején krétával megrajzolták, és a munka végén letörölték. De nem lehet kételyünk, hogy ezek nagy része a ma is használatosak, és a Szabadkőműves szimbólumokba hagyományozódtak át.
Az Operatív Kőművesség Spekulatívvá alakulásával, és a Szimbolikus Szabadkőművesség elterjedésével, a szimbolikus ábrázolások is formát változtattak – rengeteg féle-fajta képi és tárgyi mű készült, főleg a Kőművesség belső használatához (pl. kötények, tápiszok, relikviák, bizsuk, páholydíszítések), de a mindennapi élet használati tárgyaiként (pl. ékszerek, órák, evőkészletek, díszdobozok, kardok, sétapálcák, bútorok) is.
A magas művészetben is találunk utalásokat a Szabadkőműves szimbolikára, pl. William Blake, Pieter Breughel, Albrecht Dürer vagy Leonardo da Vinci műveiben, de az nem bizonyított, hogy ők valóban a Szabadkőműves testvériség tagjai lettek volna, lévén hogy az akkori időkből nincsenek tagnévsoraink vagy más típusú dokumentumok a páholyok életéről – lévén akkor még operatív volt a Szabadkőművesség, és nem dokumentálták a belső életüket.
A Spekulatív Kőművesség megalakulása és virágzása óta mégis relatíve kevés híres képzőművész vett kézbe szimbolikus kalapácsot a Salamon templomán való munkálkodás közösségben végzésére. Talán sokuk a bohém életmódot és a teljes szabadság megélését részesítették előnyben a Szabadkőművesség kötött rítusaival és magas morális mércéjével szemben?
Akiket megemlíthetünk a híres Szabadkőműves képzőművészek közül:
Nemzetközi:
- Marc Chagall (orosz festő)
- Walt Disney (a híres rajzfilmkészítő és rajzfilmstúdió alapító)
- Juan Gris (spanyol származású kubista festő)
- William Hogarth (angol festő, grafikus, rézmetsző, a modern karikaturisták előfutára, az angol nemzeti festészet megteremtője)
- Winsor McCay (amerikai képregény és animáció műfajoknak úttörője)
- Alphonse Mucha (cseh plakátművész, grafikus, illusztrátor, festő, a szecesszió egyik kiemelkedő képviselője)
- Félicien Rops (belga grafikus, festőművész és karikaturista)
Nemzeti:
- Benczúr Gyula (a magyar történeti festészet kiemelkedő alakja)
- Bernáth Aurél (festőművész, grafikus, művészpedagógus, művészeti író)
- Ferenczy Béni (szobrász, éremművész, grafikus)
- Feszty Árpád (festőművész)
- Kernstock Károly (avantgárd festő és grafikus)
- Kisfaludy Stróbl Zsigmond (szobrász)
- Róth Miksa (üvegfestő és mozaik művész)
- Than Mór (festőművész)
De ezek a nagy nevek mellett ne felejtsük el a számtalan, anonimitásban maradt Szabadkőműves képző- és iparművészt, akik a Szépség megvalósítását nem önmaguk, hanem egyedül a V.E.N.É.M. dicsőségére végezték.
És ne felejtsük el azt a sok-sok kiváló alkotót sem, akik a Szabadkőműves testvériségbe nem léptek be, de azt a szellemiséget követték, akik műveikkel egy igazabb, szebb és nemesebb világ megalkotásán dolgoztak.