A Fény Oszlopai

szabadkőműves-páholy

Search
Search Menu

A Szabadkőművességről

Első fokú tápisz

Szabadkőművesség: jószándékú és jó hírű férfiak társasága, egy sajátos erkölcsi rendszer, mely allegóriákon, szertartásokon, szimbólumokon keresztül tanítja és fejleszti tagjait.

E spirituális munka a páholytagok egyik legfontosabb tevékenysége, melynek alapja a szilárd, egyéni hit, és a Legfelsőbb Lény által adott erkölcsi törvényekben való tökéletesedés vágya. A szabadkőműves munka lényegét és legjavát az önmagunkon történő erkölcsi, szellemi munkálkodás jelenti, melyben a szabadkőműves testvérek egymást támogatják, gyámolítják, és a teremtettség közösségének voltából fakadóan törekszenek az előítéletektől mentes, minden ember felé egyformán megnyilvánuló szeretetre.

A Szabadkőművesség elhatárolja magát minden szélsőségtől és szélsőséges megnyilvánulástól. Eszméi közt szerepel – talán így is mondhatjuk – egyfajta középút megvalósítása mind szellemiekben, mind a lelki stabilitás tekintetében.

Ennek záloga az elsősorban befelé irányuló munka és spirituális törekvések, melyek természetesen nem jelentik az altruizmus hiányát vagy a szenvedés, az elesettek iránti könyörületesség, érzékenység nélkülözését.