Az Elődeink öröksége rovatunkban a magyar szabadkőművesség kiemelkedő személységeit mutatjuk be. Példaképünk Gelléri Mór, születési nevén Glück Mór 1854. január 14. napján született Apátfalván. Közgazdasági és ipartörténeti író, a magyar iparfejlesztés kiemelkedő alakja.
Gelléri (Glück) József (1825–1904) ügynök és Klein Róza (1830–1915) fia. Gimnáziumi tanulmányait Szarvason végezte el, majd Szegeden folytatta tanulmányait, kereskedelmi iskolában. Iskolai tanulmányai elvégzése után a Szegeden, az Általános Takarékpénztár gyakornoka lett, majd az Általános Biztosító Társaságnál folytatta gyakornokoskodását. 1869-ben már újságokban publikált Szegeden.
1872-ben Budapesten az Országos Iparegyesület írnoka lett, szerkesztette az Iparosegyesület heti lapját, a „Heti Posta” folyóiratot, majd 1873-ban a Kézműiparosok Lapját.
1876-ban országos iparkiállítást szervezve alapította meg az „Alföldi Iparlap”-ot. Ekkor lett tagja a szegedi ipartársulat, az iparoskörnek, valamint az iparos ifjúsági egyletnek, előbb titkári, majd ügyvezető alelnöki feladatkörben.
1879-ben Budapestre költözött. A magyar iparral foglalkozva a Magyar Ipar- és Kereskedelmi Lapnak, majd a Magyar Iparosok Lapjának lett a szerkesztője.
Az 1870-es évektől Gelléri Mór jelen volt valamennyi hazai kiállításon. Tanulmányozta az 1873-as bécsi, 1878-as párizsi és az 1883-as amszterdami kiállításokat.
1880-ban az Iparosegyesület titkárává választották. Szerkesztette a „Magyar Ipar” című lapot, az Egyesület lapját. Kiállításokat szervezett, javasolta a Kereskedelmi Múzeum felállítását, annak első szabályzatát is kidolgozta.
1881-ben kezdeményezője és titkára volt az első országos női iparkiállításnak. Ugyanebben az évben megnősült, december 18-án Budapesten feleségül vette Schön Jakab gyáros és Glantz Mária lányát, Rebekát.
Kinevezték a 1896-os millenniumi kiállítás titkárává, a rendezvény május 2-án nyitotta meg kapuit. A kiállítás titkáraként a király „királyi tanácsos” címmel jutalmazta meg. Az 1896-os kiállítás az első hazai országos kereskedelemtörténeti gyűjtemény, melynek egy közel 1000 kötetes könyvtár is részét képezte.
A nagyszabású Ezredéves Országos Kiállítást 520 000 négyzetméteren rendezték meg a Városligetben, melyet Ferenc József nyitott meg 1896. május 2-án. A 240 pavilonban kizárólag magyar eredetű tárgyakat, alkotásokat, gyártmányokat és termékeket mutattak be. A Révai Lexikon statisztikája szerint az állandó és időszaki kiállítók száma együttvéve 21310 volt. A kiállítás nemcsak a Városligetre korlátozódott, a városligeti területen kívül volt az állatkiállítások területe.
A honfoglalás 1000. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségsorozat legkiemelkedőbb eseményét és programjait nemcsak a sajtóban hirdették, hanem számos tudományos, és ismeretterjesztő kiadvány is megjelent a millenniumi év alkalmából.
A Magyar Hírlap Milleniumi Albuma, 1896. című kiadvány egyik fejezetét Gelléri Mór írta (33–52. o.) a következő címmel: „Három nap és három este a kiállítás területén”
Ebben a fejezetben három sétát ajánl délelőtti, délutáni és esti programokra lebontva. Bevezetőjében ezt írja:
„A fődolog, hogy a kiállítás megtekintésére nézve az időt jól beosszuk és kellőkép érvényesítsük. Ez irányban szolgálok némi tanáccsal mindazoknak, a kik rövid idő alatt kellő áttekintést akarnak szerezni az ezredéves tárlat belső tartalmáról. […] Három nap alatt mindent kell látnunk […].” A Magyar Hírlap Milleniumi Albuma, 1896., 33. o.
Gelléri egyébként a három napot is kevésnek tartotta arra, hogy a látogatók mindent részletesen és alaposan végig tudjanak nézni, minden pavilont meg tudjanak látogatni.
Záró mondata a kiadványban is erre utalt:
„…három nap alatt sokat láttunk, de sok három nap kell hozzá, ha mindent alaposan akarunk megnézni.”
A Magyar Hírlap Milleniumi Albuma, 1896., 52. o.
Testvére, Gelléri Miksa, a kiállítás egyik hivatalos lapját, a Millenniumi Lapok, az Ezredéves Kiállítás Közlönyét szerkesztette.
A három séta útvonala az alábbi térképen van jelölve, első nap kékkel, második nap pirossal, harmadik nap sárgával jelölve.
Gelléri Mór kezdeményezte az első kereskedelmi múzeum megnyitását, és ennek első szabályzatát is kidolgozta. 1897-ben megnyílt a Kereskedelemtörténeti Múzeum, amely átvette a millenniumi kiállítás anyagát és könyvtárát a saját 5000 füzet feletti gyűjteményével egyesítve. A múzeum megszűnése után az itt összegyűjtött anyagok a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek.
Szabadkőműves élete
- február 1. napján jelentkezett a szabadkőművességhez és 1880 május 20. napján vették fel a budapesti Könyves Kálmán páholyba.
Kezese Somogyi Ede, három kutatója pedig Frank Miksa, Mezei Ernő, Adler Károly voltak. Legényavatása 1880. november 21. napján, míg mesteravatása 1881. január 13. napján történt meg.
Elkötelezettsége és szorgalma révén szinte minden vezetői posztot betöltött (1881-83. között szónok, 1883-84. között szónok és közgyűlési képviselő, 1884-85-ben I. felügyelő, 1885-86-ban főmester, szövetségtanácsi tag, 1893-94-ben helyettes főmester) 1889. október 8-án fedezett, hogy részt vehessen a „Demokratia” páholy megalapításában. Haláláig ennek a páholynak maradt a tagja, szintén vezetői posztokon.
1895-ben megválasztották az Irodalmi Bizottság elnökévé és helyettes főmesterré; 1899-ben főmester, 1900-ban örökös tiszteletbeli főmester lett. 1914-ben újra helyettes főmesterként dolgozott. Részt vett a szabadkőműves rituálé kidolgozásában. Ennek elismeréséül a Nagypáholy főtitkára lett. Amikor tisztségéről 1897-ben lemondott, tiszteletbeli főtitkárrá választották. 1901-ben szövetségtanácsi taggá választottak. A Comenius páholy tiszteletbeli tagja volt.
Szerkesztői és irodalmi tevékenysége mély hatást gyakorolt a hazai szabadkőművességre. 1882-ben megalapította a Világosság című szabadkőműves újságot. 1887–1888-ban Aigner Lajossal együtt szerkesztették a Hajnalt és a német nyelvű Orientet. 1889-től 1909-ig a Kelet és az Orient szerkesztője volt.
A szabadkőművesség radikális irányzatától támadva, kissé sértve vonult vissza. Az akkori nagymester Bókay Árpád, aki nem tudta maradásra bírni így búcsúzott tőle:
„a Keletet, valamint az Orientet oly szabadkőműves folyóiratokká tudtad fejleszteni, melyek a külföldiekkel méltán kiállják az összehasonlítást.”
Megírta a Könyves Kálmán páholy történetét, és szerkesztője volt a Demokratia páholy könyvtára című kiadványsorozatnak. Egyik legismertebb szabadkőműves tárgyú műve a Huszonöt év a királyi művészet szolgálatában címmel jelent meg.
A szabadkőművességgel kapcsolatos művei:
- Gelléri Mór: A szabadkőművesség hatása és hivatása, Budapest, é.n.
- Gelléri Mór: A szabadkőművesség és az ipar, Budapest, 1880.
- Kontra Győző [Gelléri Mór]: Valóság és ámítás, Adatok a szabadkőművesség ellenségeinek leálczázásához,
- Gelléri Mór: Szabadkőművesi reformok a külföldi szabadkőművességben fölmerült reformeszmék és javaslatok vázlatos ismertetése, Budapest, 1889.
- Gelléri Mór: A szabadkőművesség gyakorlati eredményei, Budapest, 1890., (DPK 1.) • Váradi Antal és Gelléri Mór: Zászlóavatási szertartás, (DPK 2.)
- Gelléri Mór: A „Demokratia” páholy működési és munkaprogrammja, (DPK 4.) • Gelléri Mór: Tanonckáté, (DPK 9-10.)
- Váradi Antal, Gelléri Mór és Fekete Ignác: A páholymunka megnyitásának magyarázata, (DPK 16.)
- Gelléri Mór: Kossuth Lajos szabadkőműves testvér emléke, (DPK 17.)
- Gelléri Mór: A szimbólumokról, (DPK 18.) Budapest, 1894.
- Gelléri Mór: Szimbólumaink magyarázata. 1895.
- Gelléri Mór – Gegus Gusztáv – Fekete Ignácz: A felvételi szertartás magyarázata, (DPK 19.) Budapest, 1895.
- Gelléri Mór: A mentor kötelességei, (DPK 21.) Budapest, 1895.
- Gelléri Mór: A multból a jövőbe, (DPK 31.) Budapest, 1897.
- Gelléri Mór: A munkanélküliség ellenszerei, (DPK 36.)
- Gelléri Mór: Harcz a munkanélküliség ellen. Budapest, 1900.
- Gelléri Mór: Hogyan szervezzük a fővárosi munkásotthont?, (DPK 46.) Budapest, 1900. • Gelléri Mór: Szocziális napikérdések, Budapest, 1903.
- Fekete Ignác, Katona Béla és Gelléri Mór: A szabadkőművesség célja és eszközei, (DPK 56.) Budapest, 1903.
- Gelléri Mór – Soltész Adolf: Neuschlosz Marczel, (DPK 65.) Budapest, 1905. • Gelléri Mór: Huszonöt év a királyi művészet szolgálatában, 1880 – 1905., Budapest, 1905. • Gelléri Mór: Búcsúja a Kelet szerkesztésétől, (DPK 77.) Budapest, 1910.
- Moriz Gelléri: Eine Skizze über die ungarische Freimaurerei, Budapest, 1913.
Gelléri Mór 61 évesen, 1915. szeptember 01-én Örök Keletbe Költözött Budapesten 1915. szeptember 03. napján megjelent Világ napilap az alábbi nekrológot tette közzé:
A társadalom közgazdasági élet széles rétegében mély megdöbbenést keltett ma az a hír, hogy Gelléri Mór királyi tanácsos, az Országos Iparegyesület igazgatója az éjjel hirtelen elhunyt. Ma már az egész ország általános őszinte részvéttel fordul Gelléri kihűlt teteme felé és mindenütt, a dolgozó Magyarország minden műhelyében megérzik Gelléri örök eltávozását. Életeleme volt a munka és az első volt mindig ott, ahol dolgozni kellett. Érdemei egyformán hervadhatatlanok úgy a sajtóban és a szakirodalom terén, mint a közgazdasági munka, eminenter az ipar fejlesztése és szervezése és az érdekképviseleti munka terén. Agilitása, kivételes munkabírása és nagy tehetsége, párosulva mindent átfogó nemes intenciójú érdeklődésével és őszinte lelkesedésével annyira homlokterébe állította a társadalmi és gazdasági akcióknak, hogy ma még át sem tekinthető a közéletnek az a területe, amelyet mély szántással megmunkált és amelyen most egy nagy űrt hagyott maga után. Hogy ki volt Gelléri és mit jelentett a magyar közélet és közgazdaság számára, azt talán a leghívebbül jellemzi a Magyar Vámpolitikai Központnak az a részvétátirata, amelyet ma Gelléri özvegyéhez intézett. „A megboldogultban – úgymond ez – az ipar, közgazdaság és szakirodalom egyik legjelesebb, legagilisabb és legtehetségesebb előharcosát siratja. Lehetetlen volt őt nem szeretni és becsülni. Szívjósága vetekedett benne a nemes eszmékért való lelkesedésért. Mindig ott volt a munka és agitáció homlokterében, ahol hazánk jövőjéért alkotni, dolgozni kellett. Mintaképe a fiatal nemzedéknek, osztálytársa a haza javáért küzdő régebb- és újabbkori generációnak, egyik oszlopa volt iparosodásra és művelődésre törekvő intézményeinknek. Fáj nekünk is, hogy ennek az oszlopnak most ki kellett dőlnie.”
Igen, ez volt Gelléri és az a közszeretet és közmegbecsülés, amely alakját mindenkor övezte és az a tisztelet, amellyel fáradhatatlan tevékenységét kísértük, ma a részvétünk mélységében és a hálás kegyelet érzésében nyilatkozik meg. A kegyeletérzésnek egy szép megnyilatkozása, hogy az oroszdúlt kárpáti falvak egyikében egy ház Gelléri Mór emlékét fogja hirdetni. Ma megjelent ugyanis szerkesztőségünkben dr. Temesváry Rezső egyetemi tanár, a Demokratia páholy főmestere és a Kőművesfalva alap javára a páholy nevében 1000 koronát adományozott, azzal a rendeltetéssel, hogy ebből egy „Gelléri Mór háza” emeltessék. Legméltóbb megörökítése ez Gelléri emlékének, annak a férfiúénak, aki egész életében a kisemberek és kisegzisztenciák szószólója volt és az ő érvényesülésüket munkálta, az ő fejlődésüket szolgálta. Egy ilyen kis család fogja áldani majd egyik kárpáti faluban Gelléri Mór nevét abban a házban, amely a Demokratia páholy nemes intenciójú adományából fog felépülni. Gyászjelentést adott ki a családon kívül a Symbolikus nagypáholy, a Demokratia páholy, a Magyar Kiállítási Központ, az Országos Iparegyesület, az Iparegyesület cukorkaosztálya, a Magyar Szakírók Országos Egyesülete, a Projectograph Rt. és a Ruggyanta-gyár, az Ipartestületek Országos Szövetsége stb.
A Budapesti Újságírók Egyesülete, amelynek Gelléri alapítása óta tagja volt, elhatározta, hogy a temetésen küldöttségileg képviselteti magát, a ravatalra koszorút helyez és az özvegyhez részvéttáviratot intéz. A Magyar Szakírók Országos Egyesülete rendkívüli választmányi ülést tartott felejthetetlen elnökének, Gelléri Mórnak elhunyta alkalmából. Elhatározták, hogy a temetésen az egyesület testületileg vesz részt, a ravatalra koszorút helyez, részvétének ad ki kifejezést úgy a család, mint pedig az Országos Iparegyesület előtt. A gyászszertartáson az egyesület nevében Katona Béla alelnök mond búcsúbeszédet.
A permanens érdekképviseleti titkári bizottság a kamarában dr. Krejcsy Rezső elnöklete alatt rendkívüli ülést tartott, amely kizárólag Gelléri emlékének volt szentelve. Az értekezleten elhatározták, hogy a gyászszertartáson testületileg részt vesznek, a ravatalra koszorút helyeznek és az özvegyhez részvéttáviratot intéztek. Az Országos Iparegyesület elnöksége és végrehajtó-bizottsága ma délután rendkívüli ülést tartott, amelyen Matlekovits Sándor v. b. t. t. [valóságos belső titkos tanácsos – Cs. P.] elnök jelentést tett az egyesület hervadhatatlan érdemű igazgatójának hirtelen elhunytáról. Fájdalmas szavakban emelte ki azt a végtelen súlyos gyászt, amelybe Gelléri elhalálozása az egyesületet döntötte, azután elismeréssel teli szavakban mutatott rá az elhunyt munkásságára, amit a magyar ipari közügyek terén negyven évnél hosszabb időn át kifejtett, és azokról az elévülhetetlen érdemekről, amelyeket az Iparegyesület felvirágoztatása körül szerzett. Az elnök előterjesztése alapján kimondotta a bizottság, hogy jegyzőkönyvbe iktatja Gellérinek a hazai ipar és az Iparegyesület felvirágoztatása körül szerzett elévülhetetlen érdemeit és özvegyéhez részvéttáviratot intéz. Gellérit az egyesület a maga halottjának tekinti, az egyesületi ház dísztermében ravataloztatja, végtisztességén az elnökség és az igazgatóság teljes számban jelenik meg és koporsójára koszorút helyez.
Felkérte továbbá az elnököt, hogy az egyházi szertartás után az egyesület nevében búcsúztassa el a halottat, akinek temetése iránt egyúttal részletesen határozott a bizottság. Az Otthon Írók és Hírlapírók Köre részvéttáviratot intézett az özvegyhez, melyben kiemeli, hogy Gelléri a közélet tiszta embere, minden szépnek, jónak ernyedetlen szolgálója volt, akinek emlékét kegyelettel fogják megőrizni.
A temetés holnap, pénteken, délután fél három órakor lesz az Országos Iparegyesület házából, amelynek dísztermében helyezték ravatalra a halottat.
Az 1915. október 1. napján megjelent Szabó Hírlap XIII. évfolyamának 17-18. számában az alábbi megemlékezés jelent meg :
0 hozzászólás