Főmesteri kalapácsátvétel

Részlet a Fény Oszlopai Páholy új Főmesterének üdvözlő szavaból, megválasztása alkalmából:

Midőn a Fény Oszlopai Páholy testvérei szabad választásából, döntésetek alapján Budapest Keletén, lehetőségem nyílik arra, hogy átvegyem a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy védelme alatt dolgozó törvényes és tökéletes „Fény Oszlopai” páholy főmesteri kalapácsát, szeretnék néhány gondolatot megosztani Veletek, a VilágEgyetem Nagy ÉpítőMestere Dicsőségére.

 

Kezdem ott, hogy a főmesterről magam azt tartom, amit régen gondoltak. Nevezetesen, régen úgy tartották, hogy mivel a főmester a páholy és annak tisztikara élén áll, ezért a főmester a tűz őre. Régi szóhasználattal élve székmesternek, vagy kalapácsvezetőnek is nevezték.

 

Magam, alapvetően a főmesteri feladatok ellátását szolgálatnak tekintem. Szolgálatnak, ami a páholy érdekeinek szolgálatában jelenik meg.

 

A főmester méltóságának jelvényei között ott szerepel a kalapács, a páholy első kalapácsa. A kalapács nemcsak a tekintély, hanem a döntés és a döntés felelősségének a jelképe a szememben.

 

A főmester joga és ami ennél fontosabb számomra, különös kötelessége a kalapács kézben tartása. Felelősége a rend fenntartása. Szokás ezt úgy is megfogalmazni, hogy “ordo ab chao”, azaz REND A KÁOSZBÓL! Ez a kifejezés az én képzeletemben egy másik latin kifejezéssel is összefügg, nevezetesen a „Lux in Tenebris” kifejezéssel, amely azt jelenti: „Fény a sötétségből”

 

Számomra ezek fontos szimbólumok. Azt jelképezi, amikor az ember saját életének és gondolatainak káoszából rendet teremt. Ezt tartom a főmester feladatának is. Hozzásegíteni a páholy tagjait, a testvéreket annak az útnak a megtételéhez, amely során a durva kőből létrehozzák a csiszolt követ.

 

Amikor átveszem a kalapácsot szeretném világossá tenni, hogy célom a szabadkőművesség hagyományainak követése alapján a páholy fejlődése.

 

A varázsfuvola szavaival élve teszem fel magamnak a kérdést és válaszolom is meg azt, ahogyan azt Tamino fogalmazza meg az operában:

 

“Hol is vagyok? Mi vár reám?

Istenek háza ez talán?

Az oszlopok ormát napfény koronázza,

E csarnok az ihlet, a művészet háza,

Hol trónol a lélek és szárnyal a hit,

A rút földi gondok nem élnek meg itt.

Átlépem ez ünnepi hely küszöbét,

A szándékom tiszta, oly bátor, oly szép!”

 

Főmesterként átlépve a páholy küszöbét szeretném leszögezni, hogy szerintem a mai szabadkőműveseknek komoly felelősségünk van a szabadkőműves hagyományok továbbvitelében, átörökítésében. Hiszen közös a munkánk, és közös a felelősségünk is az emberiség nehezen épülő templomának építése, a durva kő csiszolása közben. A felelősségünk abban áll, hogy kövessük az ősi hagyományokat, járuljunk hozzá a szabadkőművesség fejlődéséhez.

 

„Van egy álmom.” – mondta 1963. augusztus 28-án Washingtonban egy híres amerikai polgárjogi vezető, Martin Luther King. Azóta, ez a mondat az egész világot bejárta, s szimbólumává vált annak, hogy az egykor lehetetlennek tűnő dolgok is megvalósulhatnak.

Nekem is „Van egy álmom”. Alapvetően úgy tartom, hogy nekünk szabadkőműveseknek feladatunk a társadalom égető kérdéseinek, a folyamatainak elemzése.

Ezért olyan országban szeretnék élni, ahol szabadon gondolkodhatom, ahol szabad vagyok. Heltai Jenő szavaival megfogalmazva: „Tudd meg: szabad csak az, …aki a látszatot lenézi, meg nem óvja, Nincs letagadni, titkolnivalója.”

Olyan országban, ahol működik a jog, ahol a törvény nem a politikai hatalmon lévők kiszolgálójaként, hanem minden állampolgár érdekében működik.  

Ugyanakkor tudom, hogy nem vagyok szabad: mert a látszatot nem tudom lenézni, van letagadni s titkolnivalóm. Például maga az a tény, hogy szabadkőműves vagyok!

 

Olyan országban szeretnék élni, ahol nem az elmélet, de a gyakorlat szintjén működik a tanult és művelt szakmám egyik alapvetése: „létrejön a kölcsönös megértés, és ennek alapján létrejönnek a kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatok”.

 

Olyan országban szeretnék élni, ahol az őszinteség, az egyenesség, a becsületesség, a tisztesség, a nyíltság, az átláthatóság, az önzetlenség lennének az alapvető erények.  

 

Célomnak tekintem, hogy megvalósuljanak a Fény Oszlopai Páholy legfontosabb gondolatai:

“A fény felé, rendületlenül.” “Fáradságot, akadályokat legyőzve, testvéri összetartásban, rendületlenül és szabadkőművesi alázattal haladjunk a Bölcsesség, Erő, Szépség oszlopai fénye irányába.”

 

Ezúton is köszönöm szépen a bizalmatokat, hogy a kezembe adtátok a páholy első kalapácsát. Igyekszem azon munkálkodni, hogy 

 

“Bölcsesség vezesse munkánkat! Erő végezze! Szépség díszítse!”