Gelléri Mór

Az Elődeink öröksége rovatunkban a magyar szabadkőművesség kiemelkedő személységeit mutatjuk be. Példaképünk Gelléri Mór, születési nevén Glück Mór 1854. január 14. napján született Apátfalván. Közgazdasági és  ipartörténeti író, a magyar iparfejlesztés kiemelkedő alakja. 

Gelléri (Glück) József (1825–1904) ügynök és Klein Róza (1830–1915) fia. Gimnáziumi  tanulmányait Szarvason végezte el, majd Szegeden folytatta tanulmányait, kereskedelmi iskolában.  Iskolai tanulmányai elvégzése után a Szegeden, az Általános Takarékpénztár gyakornoka lett, majd az  Általános Biztosító Társaságnál folytatta gyakornokoskodását. 1869-ben már újságokban publikált  Szegeden. 

1872-ben Budapesten az Országos Iparegyesület írnoka lett, szerkesztette az Iparosegyesület heti  lapját, a „Heti Posta” folyóiratot, majd 1873-ban a Kézműiparosok Lapját. 

1876-ban országos iparkiállítást szervezve alapította meg az „Alföldi Iparlap”-ot. Ekkor lett tagja  a szegedi ipartársulat, az iparoskörnek, valamint az iparos ifjúsági egyletnek, előbb titkári, majd  ügyvezető alelnöki feladatkörben. 

1879-ben Budapestre költözött. A magyar iparral foglalkozva a Magyar Ipar- és Kereskedelmi Lapnak,  majd a Magyar Iparosok Lapjának lett a szerkesztője. 

Az 1870-es évektől Gelléri Mór jelen volt valamennyi hazai kiállításon. Tanulmányozta az 1873-as bécsi,  1878-as párizsi és az 1883-as amszterdami kiállításokat.  

1880-ban az Iparosegyesület titkárává választották. Szerkesztette a „Magyar Ipar” című lapot, az  Egyesület lapját. Kiállításokat szervezett, javasolta a Kereskedelmi Múzeum felállítását, annak első  szabályzatát is kidolgozta. 

1881-ben kezdeményezője és titkára volt az első országos női iparkiállításnak. Ugyanebben az évben  megnősült, december 18-án Budapesten feleségül vette Schön Jakab gyáros és Glantz Mária lányát,  Rebekát.

Kinevezték a 1896-os millenniumi kiállítás titkárává, a rendezvény május 2-án nyitotta meg kapuit. A  kiállítás titkáraként a király „királyi tanácsos” címmel jutalmazta meg. Az 1896-os kiállítás az első hazai  országos kereskedelemtörténeti gyűjtemény, melynek egy közel 1000 kötetes könyvtár is részét  képezte.  

A nagyszabású Ezredéves Országos Kiállítást 520 000 négyzetméteren rendezték meg a Városligetben,  melyet Ferenc József nyitott meg 1896. május 2-án. A 240 pavilonban kizárólag magyar eredetű  tárgyakat, alkotásokat, gyártmányokat és termékeket mutattak be. A Révai Lexikon statisztikája szerint  az állandó és időszaki kiállítók száma együttvéve 21310 volt. A kiállítás nemcsak a Városligetre  korlátozódott, a városligeti területen kívül volt az állatkiállítások területe. 

A honfoglalás 1000. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségsorozat legkiemelkedőbb  eseményét és programjait nemcsak a sajtóban hirdették, hanem számos tudományos, és  ismeretterjesztő kiadvány is megjelent a millenniumi év alkalmából. 

A Magyar Hírlap Milleniumi Albuma, 1896. című kiadvány egyik fejezetét Gelléri Mór írta (33–52. o.) a  következő címmel: „Három nap és három este a kiállítás területén” 

Ebben a fejezetben három sétát ajánl délelőtti, délutáni és esti programokra lebontva. Bevezetőjében ezt írja: 

„A fődolog, hogy a kiállítás megtekintésére nézve az időt jól beosszuk és kellőkép érvényesítsük. Ez  irányban szolgálok némi tanáccsal mindazoknak, a kik rövid idő alatt kellő áttekintést akarnak szerezni  az ezredéves tárlat belső tartalmáról. […] Három nap alatt mindent kell látnunk […].” A Magyar Hírlap Milleniumi Albuma, 1896., 33. o. 

Gelléri egyébként a három napot is kevésnek tartotta arra, hogy a látogatók mindent részletesen és  alaposan végig tudjanak nézni, minden pavilont meg tudjanak látogatni. 

Záró mondata a kiadványban is erre utalt:  

„…három nap alatt sokat láttunk, de sok három nap kell hozzá, ha mindent alaposan akarunk  megnézni.” 

A Magyar Hírlap Milleniumi Albuma, 1896., 52. o.

Testvére, Gelléri Miksa, a kiállítás egyik hivatalos lapját, a Millenniumi Lapok, az Ezredéves Kiállítás  Közlönyét szerkesztette.

A három séta útvonala az alábbi térképen van jelölve, első nap kékkel, második nap pirossal, harmadik nap sárgával jelölve.

Gelléri Mór kezdeményezte az első kereskedelmi múzeum megnyitását, és ennek első szabályzatát is  kidolgozta. 1897-ben megnyílt a Kereskedelemtörténeti Múzeum, amely átvette a millenniumi kiállítás  anyagát és könyvtárát a saját 5000 füzet feletti gyűjteményével egyesítve. A múzeum megszűnése után  az itt összegyűjtött anyagok a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek. 

A Magyar Királyi Kereskedelemtörténeti Múzeum olvasóterme

A Magyar Királyi Kereskedelemtörténeti Múzeum könyvtára

Szabadkőműves élete 

1880. február 1. napján jelentkezett a szabadkőművességhez és 1880 május 20. napján vették fel a  budapesti Könyves Kálmán páholyba. 

Kezese Somogyi Ede, három kutatója pedig Frank Miksa, Mezei Ernő, Adler Károly voltak.  Legényavatása 1880. november 21. napján, míg mesteravatása 1881. január 13. napján történt meg. 

Elkötelezettsége és szorgalma révén szinte minden vezetői posztot betöltött (1881-83. között szónok,  1883-84. között szónok és közgyűlési képviselő, 1884-85-ben I. felügyelő, 1885-86-ban főmester,  szövetségtanácsi tag, 1893-94-ben helyettes főmester) 1889. október 8-án fedezett, hogy részt  vehessen a „Demokratia” páholy megalapításában. Haláláig ennek a páholynak maradt a tagja, szintén  vezetői posztokon.  

1895-ben megválasztották az Irodalmi Bizottság elnökévé és helyettes főmesterré; 1899-ben főmester,  1900-ban örökös tiszteletbeli főmester lett. 1914-ben újra helyettes főmesterként dolgozott. Részt vett a szabadkőműves rituálé kidolgozásában. Ennek elismeréséül a Nagypáholy főtitkára lett.  Amikor tisztségéről 1897-ben lemondott, tiszteletbeli főtitkárrá választották. 1901-ben  szövetségtanácsi taggá választottak. A Comenius páholy tiszteletbeli tagja volt. 

Szerkesztői és irodalmi tevékenysége mély hatást gyakorolt a hazai szabadkőművességre. 1882-ben  megalapította a Világosság című szabadkőműves újságot. 1887–1888-ban Aigner Lajossal együtt  szerkesztették a Hajnalt és a német nyelvű Orientet. 1889-től 1909-ig a Kelet és az Orient szerkesztője  volt.  

A szabadkőművesség radikális irányzatától támadva, kissé sértve vonult vissza. Az akkori nagymester  Bókay Árpád, aki nem tudta maradásra bírni így búcsúzott tőle: 

„a Keletet, valamint az Orientet oly szabadkőműves folyóiratokká tudtad fejleszteni, melyek a  külföldiekkel méltán kiállják az összehasonlítást.”  

Megírta a Könyves Kálmán páholy történetét, és szerkesztője volt a Demokratia páholy könyvtára című  kiadványsorozatnak. Egyik legismertebb szabadkőműves tárgyú műve a Huszonöt év a királyi művészet  szolgálatában címmel jelent meg. 

A szabadkőművességgel kapcsolatos művei:  

• Gelléri Mór: A szabadkőművesség hatása és hivatása, Budapest, é.n. 
• Gelléri Mór: A szabadkőművesség és az ipar, Budapest, 1880. 
• Kontra Győző [Gelléri Mór]: Valóság és ámítás, Adatok a szabadkőművesség ellenségeinek  leálczázásához,  
• Gelléri Mór: Szabadkőművesi reformok a külföldi szabadkőművességben fölmerült  reformeszmék és javaslatok vázlatos ismertetése, Budapest, 1889. 
• Gelléri Mór: A szabadkőművesség gyakorlati eredményei, Budapest, 1890., (DPK 1.) • Váradi Antal és Gelléri Mór: Zászlóavatási szertartás, (DPK 2.) 
• Gelléri Mór: A „Demokratia” páholy működési és munkaprogrammja, (DPK 4.) • Gelléri Mór: Tanonckáté, (DPK 9-10.) 
• Váradi Antal, Gelléri Mór és Fekete Ignác: A páholymunka megnyitásának magyarázata, (DPK  16.) 
• Gelléri Mór: Kossuth Lajos szabadkőműves testvér emléke, (DPK 17.) 
• Gelléri Mór: A szimbólumokról, (DPK 18.) Budapest, 1894. 
• Gelléri Mór: Szimbólumaink magyarázata. 1895. 
• Gelléri Mór – Gegus Gusztáv – Fekete Ignácz: A felvételi szertartás magyarázata, (DPK 19.)  Budapest, 1895.
• Gelléri Mór: A mentor kötelességei, (DPK 21.) Budapest, 1895. 
• Gelléri Mór: A multból a jövőbe, (DPK 31.) Budapest, 1897. 
• Gelléri Mór: A munkanélküliség ellenszerei, (DPK 36.) 
• Gelléri Mór: Harcz a munkanélküliség ellen. Budapest, 1900. 
• Gelléri Mór: Hogyan szervezzük a fővárosi munkásotthont?, (DPK 46.) Budapest, 1900. • Gelléri Mór: Szocziális napikérdések, Budapest, 1903. 
• Fekete Ignác, Katona Béla és Gelléri Mór: A szabadkőművesség célja és eszközei, (DPK 56.)  Budapest, 1903. 
• Gelléri Mór – Soltész Adolf: Neuschlosz Marczel, (DPK 65.) Budapest, 1905. • Gelléri Mór: Huszonöt év a királyi művészet szolgálatában, 1880 – 1905., Budapest, 1905. • Gelléri Mór: Búcsúja a Kelet szerkesztésétől, (DPK 77.) Budapest, 1910. 
• Moriz Gelléri: Eine Skizze über die ungarische Freimaurerei, Budapest, 1913. 

Gelléri Mór 61 évesen, 1915. szeptember 01-én Örök Keletbe Költözött Budapesten 1915. szeptember 03. napján megjelent Világ napilap az alábbi nekrológot tette közzé: 

A társadalom közgazdasági élet széles rétegében mély megdöbbenést keltett ma az a hír, hogy Gelléri  Mór királyi tanácsos, az Országos Iparegyesület igazgatója az éjjel hirtelen elhunyt. Ma már az egész  ország általános őszinte részvéttel fordul Gelléri kihűlt teteme felé és mindenütt, a dolgozó  Magyarország minden műhelyében megérzik Gelléri örök eltávozását. Életeleme volt a munka és az  első volt mindig ott, ahol dolgozni kellett. Érdemei egyformán hervadhatatlanok úgy a sajtóban és a  szakirodalom terén, mint a közgazdasági munka, eminenter az ipar fejlesztése és szervezése és az  érdekképviseleti munka terén. Agilitása, kivételes munkabírása és nagy tehetsége, párosulva mindent  átfogó nemes intenciójú érdeklődésével és őszinte lelkesedésével annyira homlokterébe állította a  társadalmi és gazdasági akcióknak, hogy ma még át sem tekinthető a közéletnek az a területe, amelyet  mély szántással megmunkált és amelyen most egy nagy űrt hagyott maga után. Hogy ki volt Gelléri és mit jelentett a magyar közélet és közgazdaság számára, azt talán a leghívebbül  jellemzi a Magyar Vámpolitikai Központnak az a részvétátirata, amelyet ma Gelléri özvegyéhez intézett. „A megboldogultban – úgymond ez – az ipar, közgazdaság és szakirodalom egyik legjelesebb,  legagilisabb és legtehetségesebb előharcosát siratja. Lehetetlen volt őt nem szeretni és becsülni.  Szívjósága vetekedett benne a nemes eszmékért való lelkesedésért. Mindig ott volt a munka és agitáció  homlokterében, ahol hazánk jövőjéért alkotni, dolgozni kellett. Mintaképe a fiatal nemzedéknek,  osztálytársa a haza javáért küzdő régebb- és újabbkori generációnak, egyik oszlopa volt iparosodásra  és művelődésre törekvő intézményeinknek. Fáj nekünk is, hogy ennek az oszlopnak most ki kellett  dőlnie.” 

Igen, ez volt Gelléri és az a közszeretet és közmegbecsülés, amely alakját mindenkor övezte és az a  tisztelet, amellyel fáradhatatlan tevékenységét kísértük, ma a részvétünk mélységében és a hálás  kegyelet érzésében nyilatkozik meg. A kegyeletérzésnek egy szép megnyilatkozása, hogy az oroszdúlt  kárpáti falvak egyikében egy ház Gelléri Mór emlékét fogja hirdetni. Ma megjelent ugyanis  szerkesztőségünkben dr. Temesváry Rezső egyetemi tanár, a Demokratia páholy főmestere és a  Kőművesfalva alap javára a páholy nevében 1000 koronát adományozott, azzal a rendeltetéssel, hogy  ebből egy „Gelléri Mór háza” emeltessék. Legméltóbb megörökítése ez Gelléri emlékének, annak a  férfiúénak, aki egész életében a kisemberek és kisegzisztenciák szószólója volt és az ő érvényesülésüket  munkálta, az ő fejlődésüket szolgálta. Egy ilyen kis család fogja áldani majd egyik kárpáti  faluban Gelléri Mór nevét abban a házban, amely a Demokratia páholy nemes intenciójú adományából  fog felépülni. Gyászjelentést adott ki a családon kívül a Symbolikus nagypáholy, a Demokratia páholy,  a Magyar Kiállítási Központ, az Országos Iparegyesület, az Iparegyesület cukorkaosztálya, a Magyar  Szakírók Országos Egyesülete, a Projectograph Rt. és a Ruggyanta-gyár, az Ipartestületek Országos  Szövetsége stb.

A Budapesti Újságírók Egyesülete, amelynek Gelléri alapítása óta tagja volt, elhatározta, hogy a  temetésen küldöttségileg képviselteti magát, a ravatalra koszorút helyez és az özvegyhez  részvéttáviratot intéz. A Magyar Szakírók Országos Egyesülete rendkívüli választmányi ülést tartott felejthetetlen elnökének,  Gelléri Mórnak elhunyta alkalmából. Elhatározták, hogy a temetésen az egyesület testületileg vesz  részt, a ravatalra koszorút helyez, részvétének ad ki kifejezést úgy a család, mint pedig az Országos  Iparegyesület előtt. A gyászszertartáson az egyesület nevében Katona Béla alelnök mond  búcsúbeszédet. 

A permanens érdekképviseleti titkári bizottság a kamarában dr. Krejcsy Rezső elnöklete alatt  rendkívüli ülést tartott, amely kizárólag Gelléri emlékének volt szentelve. Az értekezleten elhatározták,  hogy a gyászszertartáson testületileg részt vesznek, a ravatalra koszorút helyeznek és az özvegyhez  részvéttáviratot intéztek. Az Országos Iparegyesület elnöksége és végrehajtó-bizottsága ma délután rendkívüli ülést tartott,  amelyen Matlekovits Sándor v. b. t. t. [valóságos belső titkos tanácsos – Cs. P.] elnök jelentést tett az  egyesület hervadhatatlan érdemű igazgatójának hirtelen elhunytáról. Fájdalmas szavakban emelte ki  azt a végtelen súlyos gyászt, amelybe Gelléri elhalálozása az egyesületet döntötte, azután elismeréssel  teli szavakban mutatott rá az elhunyt munkásságára, amit a magyar ipari közügyek terén negyven évnél  hosszabb időn át kifejtett, és azokról az elévülhetetlen érdemekről, amelyeket az Iparegyesület  felvirágoztatása körül szerzett. Az elnök előterjesztése alapján kimondotta a bizottság, hogy  jegyzőkönyvbe iktatja Gellérinek a hazai ipar és az Iparegyesület felvirágoztatása körül szerzett  elévülhetetlen érdemeit és özvegyéhez részvéttáviratot intéz. Gellérit az egyesület a maga halottjának  tekinti, az egyesületi ház dísztermében ravataloztatja, végtisztességén az elnökség és az igazgatóság  teljes számban jelenik meg és koporsójára koszorút helyez.  

Felkérte továbbá az elnököt, hogy az egyházi szertartás után az egyesület nevében búcsúztassa el a  halottat, akinek temetése iránt egyúttal részletesen határozott a bizottság. Az Otthon Írók és Hírlapírók Köre részvéttáviratot intézett az özvegyhez, melyben kiemeli, hogy Gelléri  a közélet tiszta embere, minden szépnek, jónak ernyedetlen szolgálója volt, akinek emlékét kegyelettel  fogják megőrizni. 

A temetés holnap, pénteken, délután fél három órakor lesz az Országos Iparegyesület házából,  amelynek dísztermében helyezték ravatalra a halottat.

Az 1915. október 1. napján megjelent Szabó Hírlap XIII. évfolyamának 17-18. számában az alábbi  megemlékezés jelent meg : 

Gelléri Mór sírja Budapesten a Kozma utcai izraelita temetőben található (5-1-24.)