/angolból fordította: Patzauer Dezső/
Ott volt Rundle felügyelő,
Meg Dorkin fegyházügyész;
Beazelay a könyvelő
és Blake karnagy-zenész.
Ackman – főtiszt a megyén –
Állt a páholy keletén
És – kis boltja volt a faluszélen –
Trenjee Aduljee volt korban az élen.
Idekint: „vigyázz…” „alázattal kérem”
Odabenn: mindegyik egyformán
„Testvérem”.
A körző s a háromszög ontották a fényt,
Ott öltötték reám az inaskötényt.
Ott volt Bola Náthán,
Meg Soul, az arab zsidó,
S nehéz gondokkal vállán
Moh’med, a rajzoló.
És Chuckerbutty Babou,
Meg Amir Singh, hindú.
És Castro, a spanyol eredet,
Ő Krisztus hitében született.
Páholyunk öreg ház, kopott,
Nem látott tápist, oszlopot.
De őriztük a hagyományt
Mit őseink hagytak reánk.
Szerettük, mint anyját jó gyerek
És soha nem voltunk hűtelenek.
De elszállt az idő vele, és
Reáborult a feledés.
Ha végetért a munka,
Meggyúltak a pipák.
Szálltak föl az eszmék
S a füstkarikák.
Megvitattuk a vallást,
A tudományt, zenét,
Így ismertük meg egymást
És egymás Istenét.
És szót szóval cserélve
Ott ültünk mind, amíg
Pirkadt s a madárdal
Felharsant: hajnalig.
Búcsúztunk s ágyba tértünk,
De, míg ránk nem jött az álom
Krisztus, Mohammed és Shiva
Vitázott, mind a három.
A hon szolgálatában
Jártam a nagyvilágot.
Páholytól – páholyig
Követtem én a lángot;
A Föld sokféle táján
Viseltem a kötényt,
De lelkem oda vágyott
Hol megláttam a fényt.
És visszavágyom újból
Vitát, szóharcokat.
Úgy vágyom látni ismét
A régi arcokat!
Az ajtón túli székben
Az álmos templomőrt,
S az ajtón benti fényben
Meleg, testvéri kört.
Idekint: „vigyázz…” „alázattal kérem”
Odabenn: mindegyik egyformán
„Testvérem”.
A körző s a háromszög ontották a fényt,
Ott öltötték reám az inaskötényt…
