A séta első helyszíne az iskola díszterme volt. Back Frigyes bemutatta az iskolát és előadást tartott a szabad oktatásról, melynek alapja a szabad gondolkodás.

A második helyszínt a múzeum adta. Tárlatvezetőnk a belépés előtt egy animációs kisfilmet mutatott a templom történetével kapcsolatosan, melynek terveit Pollak Mihály készítette. A tárlatvezetés kitért rá, hogy az evangélikus egyházban akár jelentős
szerepet is játszottak szk.-ek. A legtoleránsabb egyház ugyanis számos hívet, tagot és lelkészt adott a szk.nek. A jelenlévő német testvér ezen nem csodálkozott, mert elmesélte, hogy Németországban is jelentős az evangélikus egyházhoz tartozó testvérek száma.

A múzeumban ennek bizonyítékaként Zsilinszky Mihály köténye és páholy bizsuja valamint mellszalagja is bemutatásra került az egyháztörténeti kiállításon. Ez azért is jelentős, mert a skót rítus szerint dolgozó felvidéki páholy relikviái, akár más magyarországi skót emlékek rendkívül ritkák. Hatalmas bátorságot jelent, hogy egyháztörténeti kiállításukon az említett
tárgyakat szerepelteti. Látszik, hogy kultúrtörténeti jelentőségünket nemcsak felismerték, de el is ismerik. Sosem üldözték rendünket, más keresztény egyházzal ellentétben, mely kiközösítéssel fenyegette meg a hozzánk húzó és belépni szándékozó híveiket. Egész családok álltak az egyház és a szk szolgálatába.

Csak néhányat említenénk meg közülük: Schmidélius család, melynek a XVIII században sebészorvos tagja volt, aki már akkor rendünk dísze volt. Ma pedig egyik vezető lelkészük (Gábor). Az eredetileg felvidéki szepességi (cipszer) Liedemann János iglói kereskedőcsalád sarja volt, aki nemcsak az egyház nagy támogatója és a templomépítők segítője, de az iskola
nagy támogatója volt. Még jelentősebb talán a fia, aki Erdélyben működött és kiváló tagja volt a neves pedagógusoknak.
Úgyszintén neves evangélikus volt Molnár János, aki nemcsak a templomépítők egyike volt, de Régi jeles épületekről írott könyve az aukciók igen magas árú csemegéje, nem utolsó sorban illusztrációja és ódon nyelvezete folytán. Nem árt esetleg tudni, hogy prominens evangélikus volt Wallaszky Pál, dr Székács Pál és Kossuth Lajos.

A legjelentősebbként mégis talán Zsilinszky Mihályt kell említenünk, akit 1874-ben vettek fel a Békéscsabán felszentelt Béke szk. páholyba, ahol később SzT képviselő lett. A profán életben vallás- és közoktatási államtitkár, tanár, újságíró, történész, belső titkos tanácsos, szerkesztő, akadémikus volt.

Itt elakadt elsőre a tollam, de még megemlítendő, hogy egyházkerületének ellenőre ill. az egyházi tanács elnöke Csanád és Zólyom vármegye főispánja és a szarvasi kerület országgyűlési képviselője, több komoly könyv és számos-számtalan cikk szerzője is volt.

Feleségének unokatestvére festőművész volt (Munkácsy Mihály). Unokaöccse Bajcsy-Zsilinszky Endre. Akinek ez nem elég, az magára vessen.
Jelenleg Petőfi időszaki kiállításnak is helyet ad a múzeum.
Egy terem bemutatja, hogy a II. világháború során Sztéhlo Gábor szk. testvérék milyen körülmények között igyekeztek segíteni az üldözötteknek.

A séta utolsó helyszíne a templom volt. Mely kultúrálisan és építészetileg is jelentős alkotás. Története magába foglalja nem csak az evangélikusok, de a budapestiek történetét is.

Láthatóan sikeres a QC általi ismeretterjesztés. Hangsúlyozandó, hogy ezen az eseményen a résztvevők fele nem szk., mégis érdeklődést mutatnak a téma iránt. Kérdések fogalmazódnak meg bennük, melyeket bátran fel is tesznek.

Az ilyen pillanatok miatt érdemes és szükséges folytatni.