A Fény Oszlopai

szabadkőműves-páholy

Search
Search Menu

Szabadkőműves mozaik

Igen érdekes könyv jelent meg néhány éve orosz nyelven Szentpéterváron az EURASIA könyvkiadónál. A könyv címe: SZABADKŐMŰVESSÉG (történelem, szimbólumok, kérdések), szerzői: Luis Miguel és Martines Otero. Az alábbi tanulmány az említett könyv részletei alapján készült, a könnyebb érthetőség kedvéért a magyar olvasó számára kissé átdolgozva a szöveg szószerinti fordítását, de az eredeti tartalmat mindvégig tiszteletben tartva.

/Első rész/

Szabadkőműves mozaik – A SZABADKŐMŰVESSÉG TÖRTÉNETÉRŐL

Szabadkőműves mozaikA szabadkőművesség hagyományai valódi tiszteletet és csodálatot váltanak ki. Ez a tanulmány számos kérdést érint, amely ezekhez kapcsolódik. Mindenek előtt érdemes megvizsgálni a szabadkőművesség eredetével kapcsolatos mítoszokat. Ezek a mítoszok az ősi civilizációkból származnak, azonban a szabadkőművesek semmiképpen nem tekinthetők ezen mitikus hagyományok folytatóinak, noha sokféle szállal kötődnek az ősi tartalmakhoz.

Wilmshurst így mondja:

„most csak azt akarom kihangsúlyozni, hogy a mai rendszer – a kortárs szabadkőművesség – gyökerei nem vesznek a réges-régi múltba. Nincs közvetlen folytonosság köztünk és az egyiptomiak, vagy az ősi zsidók között, akik Salamon uralkodása idején felépítették a Jeruzsálemi templomot. Valójában a szabadkőműves hagyomány ősi része csak egy szellemi elmélet, amely az építési terminológiából nőtt ki…”

A „szabadkőművesség” (masonic) szó egyrészt egy gyakorlati munkát végző munkaközösséget jelöl, amelynek tagjai az építőművészet területén működnek, építési terv, szögmérő és körző, véső és kalapács birtokában, másrészt ez a szó a szimbólumokra és rítusokra épülő gyakorlatot is jelenti, amely megőrzi a cselekvő (operatív) jelleget is. 

Bennünket többek közt az a kérdés érdekel, hogy a szabadkőművességnek mennyire van tikos társaság jellege. Mit kell ez alatt érteni, miből ered ezen állítás valósága, hogyan lehet megközelíteni ezt a témát? A kérdés a céhes beavatási szertartásokhoz vezet vissza, amelyek a kézműves hivatás és a teremtés értelme (ontológia) közötti kapcsolatra utalhattak.

Szabadkőműves mozaik - Páholy

A szabadkőművességi beavatás több szinten is megszólítja az abban részesülő személyt: a szellemét, képzeletét, érzelmeit, érzékeit… a jelenségvilág szintjén éppúgy, mint a létezés mélyebb (ontológiai) szintjén. Milyen csoda is lenne, ha ennek eredményeként megvalósulna a személyiség teljes átalakulása, és az illető valóban egy más emberként születhetne meg. 

A szabadkőművesség Nyugaton született, és kezdetében számos, alapjait megrengető szakadást és válságot győzött le, ami arra késztethet minket, hogy gyökereit ne csak az ókori mítoszokban, hanem a kereszténységben is felismerjük. A keresztény egyház eredeti testvérisége három beavatási szertartást tartalmazott, ezek a hit-tanulóvá (kathekumenné) fogadás, a keresztségi beavatás és az eucharisztia szentségében való részesülés. A bérmálás szentsége a korai időkben nem vált szét a keresztségtől, a keleti egyházakban még ma is összekapcsolódik. Később a nyugati kereszténységben a keresztség és bérmálás (konfirmáció) szétvált egymástól. Egy másik megközelítés szerint az Inassá avatás bizonyos értelemben analóggá válik a kereszteléssel (újjászületés), a Legénnyé avatás – a konfirmációval (bérmálás), és a Kőműves Mesterré avatás – az eucharisztia közösségébe fogadással. (Ezek persze csak gondolati analógiák, amelyek a szabadkőművességben semmiképpen nem kapcsolódnak össze a keresztény szentségek hit-tartalmaival!)

Szabadkőműves mozaik - Operatív SzabakőművesekA szabadkőművesség történelmileg a középkori kereszténység talaján kibontakozó szabad társulások (céh) örököse. A céh Inasokból, Legényekből és Mesterekből állt. Az egyik lépcsőfokról a következőre bizonyos idő elteltével lehetett átlépni (kb. 5 év), és ez idő alatt az Inas a testvériségéhez és mesteréhez volt kötve. Meg kellett felelnie a fizikai és szellemi erő követelményeinek, mivel a tanulása az emberi létezés mind anyagi, mind tudati síkjaira emelte. A szabadkőművesek köreiben már akkor jelen volt a végső cél ideája – felépíteni a belső templomot. A második szinten a Legény tovább teljesítette kötelezettségeit a Mester árnyékában, akivel akkor már összemérhette ügyességét és elméleti tudását. Nagy projektekben, ami alatt különböző helyekről származó különféle csoportok és páholyok közötti versenyeket kell érteni, ő néha helyettesítette a Mesterét. Ezekből a helyzetekből eredeztetnek bizonyos egyezményes jeleket és jelszavakat, mintha a munkát két egymás számára ismeretlen Mester vezette volna.

A Mester – a hierarchia legmagasabb szintje – mindenekelőtt ismerte a geometriát, tökéletesen tudott bánni a szögmérővel és körzővel, jól ismerte a kör, a négyzet, a háromszög és az aritmetika törvényeit, stb. Ismerte a szimbólumok jelentését, és felkészült az új inasok nevelésére.

Szabadkőműves mozaik - Szabadkőműves fokokA XVIII. századtól kezdődően minden szabadkőműves szertartás Angliából érkezik. Ők már rég megszokták, hogy úgy cselekedjenek, mintha a Kontinenst messze maguk mögött hagyták volna (the Continent is a long way off). Már régen nem tekintettek a La Manche felé. És ez helyes döntésnek bizonyult.

Semmi kétség nem fér két állításhoz:

  1. az első, hogy a Kontinens nincs tudatában a gazdag céhes múltjának, valamint nem sejti, hogy létezik valahol egy titkos beavatási szertartás, amely változatlan maradt;
  2. a második: Angliában a rend tovább él. Anglia egyesíti a kőművesek örökségét és szellemiségét a saját ősi tapasztalataival, szokásaival és kötelezettségekkel (old charges), elfogadja a megkérdőjelezhetetlen mérföldköveket (landmarks), például az istenhitet, és ezek a szabadkőművességben a mai mapig fennmaradtak. Éppen a XVIII. századi Anglia idézi vissza az elfeledett örökségét, és mint saját hagyományainak egyikét eleveníti fel azt, megalkotja a chartákat és alapszabályokat, majd exportálja mindezeket a szigethatárokon kívülre.

 Abban az időben új templomokat már alig építenek, számos megkezdett építkezés a XV. század óta befejezetlenül maradt. A régi céhekhez kötődő kőművesek már nem egyedüliek a kőfaragás és épülettervezés terén. A fennmaradás ösztöne arra késztette a páholyokat, hogy más szakmát művelő embereket is befogadjanak, akik már nem voltak az ősi kőművesség tudorai. Az Aberdeeni páholyban 1670-ben csak tíz valóban kőműves mester volt; négyen nemesek, hárman lovagok, nyolcan ügyvédek, és huszonnégyen kereskedők voltak.

Szabadkőműves mozaik - FőmesterA tényleges építő tevékenységet folytató (operatív) kőművesség szimbólumai átörökítési folyamatának tanulmányozása azt bizonyítja, hogy az eredeti, kézműves jellegű páholyok már a legkorábbi időkben is alkalmaztak „spekulatív” elemeket működésük kiemelkedő eseményei során: így az új jelölteknek a rendbe történő felvételekor, vagy azok előléptetésekor.

A szabadkőművesség az EMBER szimbóluma kíván lenni. Amennyire bonyolult létező az ember, annyira bonyolult maga a szabadkőművesség is. A beavatási fokokat röviden jellemezve azt mondhatnánk, hogy az Inas maga a természetes ember – a megműveletlen kő. Ahhoz, hogy valaki a következő szintre lépjen, megmunkáláson kell átesnie: a Legény – egy tudatos ember, azaz egy már megmunkált kő (kocka). Amennyiben elméje megnyílik a magasztosabb felé, akkor léphet a Mester szintjére. A Mester – a szellem embere, aki a kockát a piramissal koronázza meg. A Mester a bölcsek köve és az ikozaéder (húsz szabályos háromszög által határolt mértani test) felé halad. Az ő útja folyamatos, és soha nem ér véget.