Habsburg Rudolf hagyatékából

Ima! Szállj fel, lélek, a mindennapok taposómalmából más szférákba, amelyekbe a hit vezet
el. Ismerd meg a magad eszével és az önálló gondolkodás segítségével a teremtő, vezető és
megtartó hatalmat.
Teremtő Urunk, aki hatalmaddal irányítod a csillagokat, Téged dicsérünk, Téged akarunk
megismerni; a forma kalodája, amely a gyermeki lelkeket kiemeli a materiális gondolatok
birodalmából, ne legyen számunkra kényszer. Mert a világon mindenütt érezzük hatalmas
munkádat; magunkba nézve látjuk a Te erődet, amelyből minden származik. Az élettelen és az
élő természet, a csillagok járása, az áldott napsütés a Te hatalmad jelei, a Te lényed látható
kikristályosodásai. Világegyetem ura, műveidet évezredek hirdetik; Zeusz a görögök
Olümposzán; áldást hozó Ízisz Egyiptomban; az indusok Brahmája, a perzsák napistene, az
Iszlám hatalmas Allahja, Jézus, az engesztelő szeretet Istene, aki emberként meghalt a
keresztfán.
Mindig ugyanaz az erő, amelyet különbözőképpen imádunk; az egyes népek, a szokások és a
műveltség szerint más és más formában jelentkező azonos törekvés, hogy a teremtés és a lét
örök felfoghatatlan nagyságát megfogható formába kényszerítsék. Te, aki megteremtetted az
emberi szellemet, vezess minket előre az igazi megismerésben, a gondolkodás
megnemesítésének munkájában. Egy és ugyanazon szeretetben egyesülve, hadd dicsérjék
népeid mindenkor a Világegyetem Urát!
Habsburg-Lotaringiai Rudolf Koronaherceg hagyatékából (1885)