Kazinczy Ferenc
író, költő, a magyar nyelvújítás vezéralakja, a Magyar Tudományos Akadémia tagja
„Én nekem a kőmívesség olly társaság, amely egy kis karikát csinál a legjobb szívű emberekből; melyben az ember elfelejti azt a nagy egyenetlenséget, amely a külső világban van; amelyben az ember a Királyt és a legalacsonyabb rendű embert testvérének nézi, amelyben elfelejtkezik a Világ esztelenségei felől, s azt látván, hogy minden tagban egy lélek, t. i. a jónak szeretete, dolgozik, öröm könnyeket sír, amelyben ki-ki igyekezik ember társainak nyomorúságát a szerint a mint tehetsége engedi, könnyíteni, amelyben ki-ki olvasni, tanulni, szerzetes atyjafiait munkái, írásai,
példái által tanítani tartozik; —
Az ilyes társaság nékem kedvesebb, mint amely aranyat, vagy olyas életet-hosszabbító orvosságokat csinál, hogy aki véle él, szem em láttára nyomorék koldussá lessz; amely non-sensekkel múlatja magát, ördögöket kíván segítségül, s több efféle haszontalanságok, esztelenségek, bolondságok körül forgolódik.