Rovatunkban a magyar szabadkőművesség kiemelkedő személyiségeit mutatjuk be. Példaképünk Csemegi Károly (Csongrád, 1826. május 3. – Budapest, 1899. március.18.)
Híres magyar szabadkőművesek
Csemegi (1844-ig Nasch) Károly) 1826. május 3-án született Csongrádon. Édesapja Nasch József Károly volt, aki fiatal korában banki alkalmazottként Párizsban dolgozott, hazatérve pedig vagyonos kereskedő lett. Édesanyja Mentzer Sarolta. Testvérei Sarolta, Antal és Ignác.
Csemegi szülőfalujában végezte az elemi iskolát, apjától franciául tudott tanulni, édesanyjuk pedig csak németül beszélt gyermekeivel.
A gimnázium első éveit a pesten a piaristáknál folytatta, majd apja szegedi katonai reáliskolába íratta. Végül a kecskeméti piarista gimnáziumban végezte el a középiskolát. Gimnáziumi tanulmányai alatt szert tett latin és olasz nyelvtudásra is.
A középiskola után jogi tanulmányait – házi tanítóként fedezve költségeit – a pesti egyetemen végezte. Korányi Frigyessel, Funták Sándorral és Gajzágó Salamonnal létrehozták az Egyetemi Magyar Társulatot. Sajnálatos módon, még tekintélyes pártfogójuk segítségével Toldy Ferenc professzorral oldalukon se sikerült az alapszabályt elfogadtatni a Helytartótanáccsal. E társaság hazafias hangulata is közrejátszhatott abban, hogy nevét 1845-ben Naschról Csemegire magyarosította. 1846-ban már ügyvéd, nem sokkal ez után Csongrád vármegye megválasztott aljegyzője. 1847-es évben a vármegye írnoknak delegálta őt az utolsó pozsonyi rendi országgyűlésbe. Kossuth Lajos és Deák Ferenc modernizációs programjának lelkes támogatója. Ekkor jelentek meg első versei az Életképekben és a Pesti Divatlapban.
Életpályája hátterét egy igazán izgalmas politikaikorszak adta meg. A reformkor, az alkotmányos forradalom, a szabadságharc, a megtorlás és a polgári alkotmány megvalósítása.
A 1848-49-es szabadságharcban őrnagyi rangban részt vett a bánáti és a bácskai hadjáratokban. Lugosnál tette le a fegyvert. A fegyverletétel után elfogták és az aradi kaszárnyában, majd a temesvári várban raboskodott és a budai Nádor-kaszárnyában a hadseregbe besorozott katonaként fél évet töltött el. Fogsága alatt sajátította el az angol nyelvet.
Szabadon bocsátását követően, 1850-ben ügyvédi irodát nyitott Aradon. Hazafias társadalmi tevékenysége miatt rendőri megfigyelés alatt tartották. Miniszteri rendelet okán ügyvédi hivatását 1858-ig csak a határszéli Butyinba végezhette. Ennek ellenére szakmai írásai, a Magyarország című napilapban, az Alföldben, a Pesti Naplóban és a Törvényszéki Csarnokban megjelent publikációi széles körben ismertté tették a nevét.
1854-ben feleségül vette Fischer Franciskát, akit már egyetemei évei alatt megismert, mivel házi tanítója volt. Házasságukból egy fiúgyermek született Ákos, aki azonban fiatalon, 17 éves korában elhunyt.
1860-tól bekapcsolódott a közéletbe, tevőleges szereplője lett a városi és a megyei közgyűléseknek. Védőügyvédként és publicistaként országos hírnévre tett szert. Sokat írt a Magyarország című politikai lapba. Itt jelent meg első nevezetes közjogi tanulmánya a jogvesztés elméletéről.
1858-tól ismét engedélyezték aradi működését.
A történelmi pillanat Csemegi számára 1967-ben jött el. A kiegyezés követően megváltozott a jogász társadalom nézőpontja. A történeti alapokat átmenetileg háttérbe szorította a jogot merev szempontok alapján tárgyaló irányzat. A törvényesség, a törvény előtti egyenlőség és a szabadságeszmény nézőpontjának rangra emelése leginkább ép a büntetőjogban indokolta a dogmatikus tárgyalást.
A Deák Ferenc bizalmát élvező, addigra már nevet szerzett jogász az Igazságügyminisztériumba került, ahol előbb titkár, majd tiszteletbeli osztálytanácsos. 1868 áprilisától miniszteri tanácsos, 1871-ben helyettes államtitkár pozícióba került, ezt követően 1872-től 1879-ig igazságügyi államtitkár. Csemegi Károly aktívan részt vett a kiegyezés utáni igazságszolgáltatás reformmunkálataiban. Számos jelentős törvény kidolgozása fűződik a nevéhez, így például az igazságszolgáltatást a közigazgatástól elválasztó, a bírói hatalomról szóló 1869. évi IV. törvény, a bíróságok és az ügyészségek szervezetéről rendelkező 1871. évi törvények vagy az ügyvédi rendtartásról szóló 1874. évi XXXIV. törvény.
Két választási ciklusban a pécskai választókerületben, 1872-től 1878. január 3-i lemondásáig a Deák-párt, illetve a Szabadelvű Párt országgyűlési képviselője. Képviselőházi vitáiban kitűnő szónoki képességei is segítették.
Csemegi életének legnagyobb alkotása a büntető törvénykönyv, melynek tervezete 1873-ra készült el. Kétszeri átdolgozás után a törvényjavaslat 1875-ben került a Ház asztalára, ahol 1878-ig tárgyalták, ennek során Csemegi 101 beszédet mondott. A kihágásokról szóló 1879. évi XL. törvénycikk szerkesztését is Csemegi Károly végezte, a két törvény együtt alkotja az első magyar törvénnyé lett teljes büntető kódexet. Érdekes vonása volt, hogy semmilyen munkáját nem osztotta meg másokkal, mindent egyedül dolgozott ki és kodifikált. Az 1875-ben elkészült törvény kritikái azonban beárnyékolták alkotásának dicsőségét számára.
A kiegyezés után szükségessé vált a büntetőjog kodifikációja. Sürgőssé tette ezt a meglehetősen gyors ütemű gazdasági és társadalmi fejlődés. A Csemegi-kódex kidolgozására 1872-ben kapott megbízást Pauler Tivadar igazságügy minisztertől. 1881 szeptemberében már készen volt a bűnvádi perrendtartás tervezete. A Btk. és a Bp. kidolgozása során sürgette az ítélőtáblák decentralizációját, a szóbeliség és a közvetlenség elvének bevezetését, valamint a jogi szaknyelv megújítására, korszerűsítésére. A kódex külföldi visszhangja is igen pozitív volt, a korszakalkotó magyar büntető törvénykönyvet és az ahhoz írt indokolást a francia kormány lefordíttatta és kiadta „Code Pénal Hongrois des Crimes et les Delits” címmel.
A kódex általános része 9 fejezetből áll és egy 43 fejezetből álló különös részre oszlik, összesen 486 paragrafust számlálva. A bűncselekményeket tényállásuk súlyossága szerint bűntettekre, vétségekre valamint kihágásokra osztja, és kimondja „bűntettet és vétséget csak azon cselekmények képezhetnek, melyet a törvény annak nyilvánít, valamint bűntett vagy vétség miatt senki sem büntethető más büntetéssel, mint amelyet arra elkövetése előtt a törvény megállapított.” A törvénykönyv sikeresen elhatárolja a kísérletet a befejezett bűncselekményektől, és csak a törvényben megállapított tényállások beállta következtében rendeli azt büntetni. Az európai irányelveknek megfelelően ismeri a részességet és bűnsegély intézményét, meghatározza a beszámítás hiányának vagy meglétének eseteit, ismérveit valamint a büntetést enyhítő vagy kizáró okokat. A büntetések palettája súlyosságuknak megfelelően a pénzbüntetéstől egészen a halálbüntetésig terjedt, ezen kívül pedig lehetőség nyílott mellékbüntetések kiszabására, mint például a hivatalvesztés vagy a politikai jogok ideiglenes felfüggesztése.
A Csemegi kódex általános része 1951-ig, különös része pedig 1962-ig maradt hatályban.
Elismerésként 1878 júniusában a Szent István-rend középkeresztjét vehette át. Ezen év szeptemberében lemondott államtitkári tisztéről, majd novembertől a legfőbb ítélőszék tanácselnöke lett. A második büntetőtanács vezetésével bízták meg. 1878-ban kezdeményezte a Magyar Jogász Egylet megalakítását. Ennek első elnöke volt 1898-ig. 1882-ben megkapta Őfelsége valóságos titkos tanácsosi címét, a 1896-ban a Budapesti Tudományegyetemen díszdoktorává avatták és díszdoktora volt a kolozsvári egyetemnek is. 1889-ben az akkor alakuló Nemzetközi Büntetőjogi Egyesület választotta tagjává.
Csemegi Károly 1872. március 6-án jelentkezett a Magyarország Nagy-Oriense-be. Melynek keretei között frissen megalakult skót rítusú Hungária páholyba kérte felvételét, ahová április 12-én fel is vették. A legény fokot 1874. május 6-án, a mester fokot ugyanazon év október 4-én érte el. Csemegi mint jogász, részt vett a páholy belső törvénykezési munkáiban – bár volt, hogy kimentése elmulasztása miatt 5 forint bírságot fizetett. Az 1870-es évek közepén zajló vitában – hogy tartalékos illetve aktív katonatisztek lehetnek-e szabadkőművesek? – jogi érvekkel támasztotta alá a felvehetőséget. 1886. december 3-án tagdíj nem fizetés miatt törölték a páholy tagjainak sorából.
A Hungária páholy 1872. március 9-én alakult meg Budapesten. Ez egy skót rítusban működő páholy volt, amelyet nagyrészt a Corvin Mátyás páholyból kivált tagok hoztak létre. Első főmestere gr. Wass Sámuel volt. 1875-ben egyesült az Összetartás páhollyal és működött az 1920-as betiltó belügyminiszteri rendeletig. Tevékenysége során megalapította (1904-ben özv. Pulszky Ferencné és özv. Joannovics Györgyné támogatásával) és fenntartotta a Budafoki Erzsébet menházat. Szerkesztette és kiadta az Igazmondó népnaptárt. A szabadkőművesség által kitűzött célokkal aktívan foglalkozott a páholy, a teljesség igénye nélkül az általános és titkos választójoggal, felekezet nélküli oktatással, a középosztály helyzetének javításával, a rokkantak helyzetének javításával, kerülve a politikai megnyilvánulásokat az alkotmány szellemében.
Csemegi Károly 1899. március 18-án Budapesten, majdnem hetvenhárom esztendős korában hagyta itt a földi létet. A gondos orvosi ápolás ellenére nem sikerült meggyógyítani az influenzából kialakult tüdőgyulladását és gyulladásos fertőző bőrbetegségét. Nyughelye a budapesti Kerepesi temetőben van.
A főváros XII. kerületében utcát neveztek el róla, melynek elején emléktáblát helyeztek el. Szülőhelyén, Csongrád városában pedig a könyvtár viseli a nevét.
Odin
Források:
Országgyűlési Könyvtár: https://konyvtar.parlament.hu/csemegi-karoly
Wikipedia cikk: Csemegi Károly, https://hu.wikipedia.org/wiki/Csemegi_Károly
Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Budapest: Argumentum. 2005.
Ruzitska Ödön: A „Hungária páholy története 1872-1902, Budapest, 1902.
https://szk.miraheze.org/wiki/
Bódiné dr. Beliznai Kinga: 190 éve született Csemegi Károly (KD, 2016/5., 566-571. o.)
0 hozzászólás