Bánki Donát

Rovatunkban a magyar szabadkőművesség kiemelkedő személyiségeit mutatjuk be. A Budapesti Műszaki Egyetem aulájában az egyetem nagynevű tanárainak szobrot állított az utókor, hálás emlékezésül és a jövő generációk buzdításául: hogy tudományos tevékenységükre irányítsa figyelmüket és követésükre lelkesítsen. E szobrok sorában áll Bánki Donátnak, (Lőwinger Donát) az egyik legeredetibb és legsokoldalúbb magyar gépészmérnöknek szobra is.

Bánki (Lőwinger) Donát 1859 június 6-án, negyedik gyerekként született a Veszprém megyei Bánk községben, ahol édesapja, mint körorvos működött. Hatan voltak testvérek, két leány és négy fiú. Az 1848-49-es szabadságharc kitörésekor apja fiatal házas volt, de azonnal és önként jelentkezett a honvédhadseregbe és a fegyverletételig szolgált a harcoló csapatoknál mint főorvos.

Bánki Donát életrajz írói megemlékeznek arról, hogy atyja az egykori honvédfőorvos milyen hazafias szellemben nevelte gyermekeit, s érthető, hogy ez a nevelés Bánkira egész életén keresztül nagy hatással volt. 8-9 éves volt, amikor Lovászpatonába költözött a család. Elemi és középiskolai képzését édesapjától kapta, az év végi vizsgákat Pápán tette le.

Később a Budapesti V ker. főreál iskolába tanult. Úgy tudjuk, hogy műszaki érzéseit és a hidraulikát, egy vízimalom működése hívta fel. A gyermekkorában a vidéki környezetben és a családjában szívta magába a magyar föld és nép szeretetét és az ízes magyar beszédét. A főiskolába 1879-ben magyarosította Bánkira a nevét.
A főreáliskola után a műegyetem gépészmérnöki kárán folytatta tanulmányait, 1880-81-ben fejezte be, de oklevelet, illetve diplomát csak 1893-ban szerzett. Meg kell említeni, hogy Bánki Donát nagyon sok találmányában munkatársával Csonka Jánossal valósította meg.

Ezek közül néhány: porlasztó /karburátor/, nagynyomású robbanó motor, víz és gőzturbinák, repülőgép stabilizátor. földgáz vezetékek, Vaskapu vízerejének hasznosítása stb. stb.
Első munkahelye a Magyar Királyi Államvasút, majd a Ganz és Társa következett, 1918-ban kinevezték a Műszaki egyetem professzorának, 1901-1911-ig a Mérnöki kar elnöke, 1911-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Család: első felesége első unokatestvére, Salczer Ilona, aki három fiúgyermekkel ajándékozta meg. Második felesége Brulé Mária franciatanár itt is 3 fiúgyermek született, még született három gyermek, de azok pici korukban elhunytak

Bánki Donátot a szabadkőművességbe 1910-be vették fel a Comenius páholyba, ahol 1918-ig, fedezéséig volt tagja.

Az eredetileg skótrítusú Comenius páholy Budapesten működött, s 1886-ban vette fel a Comenius nevet. A páholy fő tevékenysége: segítette a szegényeket, megalapította és anyagilag támogatta a Galilei kört, az általános egyenlő és titkos választójog országos szövetségét, a lakók szövetségét, a munkanélküli iparossegédek egyletét, a felnőtt szegényeket felruházó egyletet és a Jótékony női foglalkoztató műhelyt, a kiskeresetű szegények lakástervét, támogatták a haladó sajtótermékeket. Működésük végén 139 testvér volt tagja a páholynak.

Cikkünkben meg kell emlékeznünk a magyar szabadkőművesség tragédiájáról is.

Dömötör Mihály m. kir. belügyminiszter 1920. május 18-án 1550/1920. számú rendeletével a magyarországi szabadkőművességet feloszlatta.

A rendelet szövege a következő volt:

„A szabadkőműves egyesületek (páholyok stb.) kivétel nélkül humanisztikus vagy társadalmi célok megvalósítására alakultak meg. A közelmúlt sajnálatos eseményeiből azt tapasztaltam, hogy alapszabályaikban kitűzött, kormányhatóságilag is szankcionált céljaik és feladatuk megvalósítása helyett a politikai élet irányítására és a tényleges hatalomnak kezükhöz ragadására terelték át egyleti tevékenységüket.

A szabadkőművességnek a háború felidézésében, a háború folyamán, majd pedig annak szerencsétlen országunkat balsikerül sújtott befejeztével a defetizmus és az általános destrukció-élesztgetésében, a forradalmak és a bolsevizmus felidézésében való tartós aknamunkája köztudomású tény. A magyar társadalomnak, a sajtónak, az egyes törvényhatóságoknak a szabadkőműves páholyok elleni egyöntetű állásfoglalásának kitérnem lehetetlen volt és megelőzéséül annak, hogy a hazáját, vallását, nemzetiségét megtagadott és titokban még most is konspiráló szabadkőművesség ezen átkos, nemzetromboló aknamunkáját tovább is folytathassa, az egyesületek feletti törvényadta jogomnál fogva. Magyarország egész területén levő minden néven nevezendő szabadkőműves egyesületet (páholyt, intézményt) ezennel véglegesen feloszlatok, tekintet nélkül arra, hogy az illető alakulat kormányhatóságilag láttamozott alapszabályokkal bír-e, jelenleg működik-e vagy sem.

Ezen intézkedésem végrehajtásával az illető törvényhatóságok kormánybiztosait bízom meg miniszteri biztosi hatáskörrel.

 

Budapest, 1920. évi május 18. Dr. Dömötör Mihály s. k.”