Szabadkőművesek írták, mondták, gondolták.
Hogy kerültem én ide? Mi is volt a folyamat? A véletlenek folyamata? Hogyan is kezdődött? – Áhh megvan! – Egy üzleti megbeszélés, amelyen többször, hasonlatként, hoztam fel a SzK∴-séget… Majd váratlanul egy kérdést kaptam, mit tudok én erről?
Ziláltan ébredt. Fázott. Rázta a hideg. Felemelte a fejét – s csak ezt követően tudatosult benne, hogy a zongorának támaszkodva ébredt, tehát így aludt el, ruhában, kezében a toll. Három ütés hangozhatott el – gondolta hirtelen. Mert a gyertya pislákoló fénye tisztán és egyértelműen rajzolta ki a két mutatót. Elsőként a hosszút, mely épphogy elhagyva a tizenkettest, nyugodni látszott. És a rövidet, ami sziklaszilárdan mutatott a hármas szám felé.
Ha a rajzolat interaktív lenne, azzal kezdeném, hogy megkérdezzem, látott-e már valaki fekete hattyút. Azt gondolom, hogy a válasz zömében az lenne, hogy nem. Pedig fekete hattyú létezik, mégpedig Ausztráliában. Képzeljük el, mit gondolhatott az az angol tengerész, aki először megpillantott fekete hattyút! Ez az eset azért érdekes, mert rámutat a megfigyelésen alapuló tanulás rettentő korlátoltságára, hiszen csupán egyetlen megfigyelés is érvényteleníteni tud egy sok száz éve fennálló bizonyosságot, hogy a hattyú fehér.
A napokban valami miatt elgondolkodtam azon, mi is a barátság, és eltökéltem, hogy – a ti segítségetekkel – körüljárom ezt a távolról sem egyszerű témát. Az ember gyakran hiszi el, hogy egy adott személy adott körülmények között igazi baráttá vált. De az idő, a sors bármikor eszközölhetnek változásokat életünkben – az utjaink elágazódnak, a társadalmi, sőt, vagyoni helyzet más-más szintre helyezhet minket, embereket … És akkor mi történhet? Ama bizonyos barátság vagy kiállja a próbát, vagy sem! Netán kétféle barátság létezik? Egyik, amelyik csupán egy életkorszakban érvényes, egy másik, amelyik az egész életre szól? Nem tudom, de az igazság kiderítésére, vagy legalább megközelítésére a saját életem példáit elemezhetem.
A fény harcosa egy kapu előtt áll, melynek két oldalán egy-egy hatalmas oszlop van. Az egyik a Félelem, a másik a Vágy oszlopa. A harcos ránéz a Félelem oszlopára, és ezt a feliratot olvassa rajta: „Ismeretlen és veszélyes világba lépsz be, ahol semmit sem ér, amit eddig tanultál.” A harcos ránéz a Vágy oszlopára, és ezt a feliratot olvassa rajta: „Ismerős világból lépsz ki, otthagyod mindazt, amit szeretsz, és amiért annyit küzdöttél.” A fény harcosa csak mosolyog, mert semmi sincs, ami elriaszthatná vagy magához láncolhatná. S mint aki tudja, mit akar, biztos léptekkel elindul a kapu felé, és belép rajta.
A Szabadkőműves Páholyban Az este, ahogy beléptem a pétervári éjszakák mögött van még egy éjszaka van még egy sötétebb éjszaka van még egy sötétebb sötét van akár a mély bársonyok csatornalejárók fölmeredő csonkján A koponya szemüregén át városok fényei, világvárosok fénye csordul a fekete asztalon derengő koponya szemüregéből Nemléten Bővebben……
A Negyedik Gyertya Tegnap még ott álltál szemben velem. A Szépség, Erő, Bölcsesség fénye Pislákolt arcunkon. A Mester megfordult – tette a dolgát, Jelbe rakta a műhely szerszámait. Tekintetünk egymásra tévedt. Nem értettük, miért nem láthatjuk, Amikor Isten meggyújtja a negyedik gyertyát. Ma már nem állsz itt szemben velem. A Bővebben……
Ott volt Rundle felügyelő, / Meg Dorkin fegyházügyész; / Beazelay a könyvelő / és Blake karnagy-zenész. / Ackman – főtiszt a megyén – / Állt a páholy keletén / És – kis boltja volt a faluszélen – / Trenjee Aduljee volt korban az élen. / Idekint: „vigyázz…” „alázattal kérem” / Odabenn: mindegyik egyformán / „Testvérem”. / A körző s a háromszög ontották a fényt, / Ott öltötték reám az inaskötényt.
Ima! Szállj fel, lélek, a mindennapok taposómalmából más szférákba, amelyekbe a hit vezet el. Ismerd meg a magad eszével és az önálló gondolkodás segítségével a teremtő, vezető és megtartó hatalmat.
A’ K***ség titkait homály
‘S ált-hathatatlan köd borítja-bé;
Ha bár a’ ködből tűz tsillámlik is.
Lidértz tűz! melly a’ merész Kémlelőt
Posványra tsalja tsillogásival. —
Nem kandikáltam én ezek között,
Hogy, résre jutván, lássam a’ sarus
i Hierophanta mint ád kéz-fogást,
‘S bodros Xylonnyát mint övedzi-fel; —
‘S azt, a’ mit a’ vak bíbozásnak hív: —
De kandikáltam még is; bátor a’
Dágványba süllyedtt számos Kémlelők’
Sírása ‘s a’ nagy mastyx-pattogás
Egyéb tanátsot adhatott vala. …