Joannovics György

Az örökség szó egyaránt jelent örökséget, de örökösödést és hagyatékot is. Az Elődeink öröksége rovatunkban a magyar Szabadkőművesség történelemileg kiemelkedő alakjait szeretnénk bemutatni, mert méltán példaképek ők. Példaképünk Joannovics György

Joannovics György

1821 november 24. napján született Temesváron egy Macedóniából származó bánsági román család tagjaként látott napvilágot. Felmenőinek eredeti neve Kaliva volt, édesapja a letelepedés után vette fel helyette a Ioanovici vezetéknevet – ez változott később Joannovicsra – majd királyi adomány útján 1800-ban a család magyar nemességet szerzett. Író, vallás- és közoktatásügyi államtitkár volt.

Felsőbb tanulmányait Pesten és Pozsonyban végezte, és miután 1842-ben letette az ügyvédi vizsgát, közéleti pályára lépett. A reformellenzék tagjaként kitartóan küzdött Krassó és Temes vármegyékért, ennek köszönhető, hogy az 1847–48-as pozsonyi országgyűlésen megválasztották követnek. 1849-ben Krassó vármegye másodalispánja lett. A szabadságharc bukásakor Törökországba menekült, de 1850- ben a honvágya miatt tért vissza Magyarországra. 1852-ben Aradon perbe fogták és 12 évi börtönre ítélték. 1854-től Pesten, majd Olmützben raboskodott, de az 1857-i általános amnesztia során szabadon bocsátották. Az 1860-as évekből elsősorban a nyelvészeti és publicisztikai tevékenységei ismertek, ugyanis a Magyarország, Pesti Napló és Ország című lapoknál dolgozott újságíróként. 1867- ben a Pesti Naplóban megjelent a 48-as alkotmány helyreállítását sürgető cikksorozatban mely akkor nagy figyelmet keltett, felhívta a horvát-szlavon testvéreket a Magyarországgal való újra egyesülésre. A provisorium alatt felhagyott a politikával és 1864-től kezdve a magyar nyelvészek sorában munkálkodott. A Magyar Tudományos Akadémia 1867. január 30. napján levelező taggá (1883. május 19. napján tiszteletivé) választotta. Bár korábban szabadulása után felhagyott a politikával, mégis 1865-ben a bogsáni (Krassómegye) kerület országgyűlési képviselője lett, 1867-ig a képviselőház jegyzője, azután a kiegyezési (67-es) bizottság, a haderő megajánlása tárgyában kiküldött, továbbá a koronaőrző-bizottság és a koronázás ügyében eljáró országos választmány tagja volt, mely Csengery  Antal betegeskedése következtében a jegyzői tisztet is reá ruházták.

Eötvös József báró vallás- és közoktatásügyi minisztériumában Tanárky Gedeonnal együtt 1867-től államtitkári tisztet vállalt, melyet 1873-ig viselt. Ez állásában oda irányozta törekvését, hogy a görög keleti vallásúak szorosabb kötelékkel fűződjenek a magyar államhoz. Eötvös József utasítására előkészítette a görögkeleti szerb és román egyházak önkormányzatára vonatkozó törvényjavaslatot, ennek ürügyén jelen volt a nagyszebeni érseki zsinaton is. Az államszolgálatból való kilépés után is a  bogsáni kerületet képviselte az országgyűlésen 1881-ig és a Deák-párthoz tartozott.

Joannovics György nyelvtudományi munkássága különösképpen a magyar nyelv alaktanának és mondattanának területén jelentős, bár a Pesti Naplóban és további szakfolyóiratokban a magyar helyesírással és a nyelvhelyességgel is foglalkozott. Nyelvművelőként szemben állt a nyelvújító szándékú neológusokkal: a szintén ortológus Szarvas Gábor mellett Ballagi Mórral folytatott vitákat.  Ezen tevékenységéhez kapcsolódik két nagyobb hangvételű munkája, az Értsük meg egymást (1881) és A végtelen kérdés (1890), amelyekben egyrészt a nyelvújítás káros hatásait, túlzásait ismerteti, másrészt Ballagi Mór ortológusok ellen szóló támadásaival foglalkozik. Állandó szerzője lett a Magyar Nyelvőr folyóiratnak, ahová egészen haláláig publikált.

Tagja volt a Kisfaludy Társaság alapítóinak, valamint 1894-től a Szabad Líceum Egyesület elnökeként – tudomány- és ismeretterjesztő jelleggel – többnyire a magyar nyelv tisztaságáról és a magyar szórend szabályairól adott elő. Az ik-es igékről (1877) című munkájában részletesen foglalkozik az ikes igék ragozásával és azok használatával. Legszívesebben viszont a magyar szórendet tanulmányozta.  Szórendre fókuszáló munkáiban megfigyelhető az aprólékosság, pontosság, valamint a példák remek csoportosítása.

Szabadkőműves élete: 

Az emigrációból hazatért 33. fokú szabadkőművesek előjogaik alapján 1867 júliusától válogatott férfiakat szabad ég alatt a szövegségbe felvettek, köztük Joannovics Györgyöt is július 30. napján.  Ugyanezen a napon emelték legényfokba és mesterfokba is és rövidesen végig járta a skót rítus fokozatait is és megválasztották a 33-as Nagytanács elnökévé. 18. fokba 1869 augusztus 6., 30. fokba 1869 november 14., és 33. fokba 1870 március 9. napján emelték.

Részt vett a Corvin Mátyás páholy alapításában (itt Türr István főmester mellett helyettes főmester lett). 1871-ben a szükség úgy kívánta, hogy a Corvin Mátyás páholy által a németajkú testvérek számára alapított Humboldt nevű páholyba menjen át és ennek a páholynak nyomban főmestere lett. A Humboldt páholy tagjaként dolgozott, de az Eötvös, a Könyves Kálmán és a Libertas páholy tiszteletbeli tagja is volt. A Nagyoriens megalapításában élénken részt vett. 1871. november 26. napjától a két nagypáholy egyesüléséig (1886) a Magyarországi Nagy Oriens, majd 1897-1909 között a Magyarországi  Symbolikus Nagypáholy nagymestere volt. Egészen haláláig folyamatosan a skót rítus vezetője volt a 33-as Nagytanács elnökeként.

Halála után márvány mellszobrot készítettek róla nagymesteri öltözékben, amely ma Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában van. 1993-ban Baróton a nevét viselő páholy alakult.

Halálát követően 1909. január 17. napján a Vasárnapi Újság 56. évfolyamának 3. számában megjelent a gyászhíre, amely a következő volt:

 

Szerző: Anpu